Egy kisfiú ábrándozása arról, hogy belőle milyen felnőtt lenne. Szoboszlay Péter első rövidfilmje Janikovszky Éva egyik legelső gyerekmonológ-könyvének adaptációja.
színes magyar animációs film, 1966, rendező: Szoboszlay Péter
forgatókönyvíró: Janikovszky Éva, operatőr: Neményi Mária, vágó: Czipauer János, zeneszerző: Pethő Zsolt, hangmérnök: Bognár Gyula, 6 perc
Miről szól?
Egy kisfiú a szülei szigorú intelmein töprengve elképzeli, ő felnőttként hogyan nevelné a saját gyerekeit. A rövidfilm Janikovszky Éva, a Kádár-kor ünnepelt ifjúsági szerzőjének máig kedvelt gyerekkönyve alapján készült. Janikovszky a hatvanas évek második felében megjelent humoros gyermekmonológjaival vált az olvasók körében rendkívül népszerűvé (pl. Ha én felnőtt volnék, 1965; Akár hiszed, akár nem, 1966; Jó nekem, 1967; Felelj szépen, ha kérdeznek, 1968). Könyvei nem elbeszélésen alapulnak, nincs történetük, hanem frappáns gyerekmondatokból állnak, amelyek a modern, városi családban előforduló közhelyes hétköznapi szituációkat forgatják ki azzal, hogy a felnőttek világát a gyerekek szemszögéből láttatják.
Miért különleges?
A film képi világának megtervezésekor Szoboszlay Péter nem a könyvbéli szöveget vizuálisan is kiegészítő minimalista vonalgrafikájú Réber László-illusztrációkból indult ki.
A rendező a felnőtt és a gyermek egymástól szögesen eltérő világérzékelését a képi ábrázolás segítségével szimbolikusan is szembe állítja egymással.
A felnőttek tilalmakra épülő világa fekete-fehér fotóalapú, amelyben a vastagkeretes szemüveget viselő szülők fotografikusan jelennek meg (az anyát Mamusits Márta manöken, az apát Drávai Tamás belsőépítész, Szoboszlay egykori főiskolai csoporttársa alakítja). A gyermekvilág sokszínűségét sziporkázóan ötletes gyerekrajzokkal érzékelteti. Noha a rajzfilm főhőse a Réber-rajzokhoz hasonlóan egy pár vonalból felskiccelt pont-pont-vesszőcske karakter, Szoboszlay a figurát egy, a filmben is látható gyerekrajz alapján tervezte meg.
Nem a könyvbéli Réber László-illusztrációkból indult ki
Hogyan készült?
A rövidfilm Szoboszlay Péter első önálló rendezése, amelyet Görgey Gábor, a stúdió akkori dramaturgja javaslatára készített el az előző évben frissen megjelent Janikovszky-könyv alapján. Az ötperces film fontos alkotótársai Bánki Katalin és Jankovics Marcell mozdulattervezők, valamint Koncz Csaba fotográfus voltak. A főcím utáni montázsszekvenciában feltűnő eredeti gyerekrajzokat Szoboszlay egyik ismerőse, egy általános iskolai rajztanár adta kölcsön a saját gyűjtéséből. A filmben alkalmazott tipográfiai játékok, ötletes betűanimációk Szoboszlay Péter alkalmazott filmes, reklámgrafikai irányultságát tükrözik, aki számos magyar játékfilm emlékezetes főcímét tervezte (Szeressétek Odor Emíliát!, 1969; Gyula vitéz télen-nyáron, 1970).
Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?
A Ha én felnőtt volnék Szoboszlay Péter első önálló rendezése, aki az Iparművészeti Főiskolán belsőépítészként végzett 1961-ben, majd kezdetben háttértervezőként dolgozott a Pannónia rajzfilmes produkcióiban (pl. Peti- és Gusztáv-sorozat). Az első filmjében használt papírkivágásos kollázsanimációs megoldások a korszak olyan szatirikus animációs rövidfilmjeinek sorába illik, mint Kovásznai György: A monológ (1963), Cseh András: A tapéta nem minden (1964), valamint Réber László Imre Istvánnal közösen készített Autókor (1964) és Eldorádó (1965) című rövidfilmjei. Az ebben a filmben is láttatott gyermek-felnőtt viszony Szoboszlay számos későbbi filmjének vezérmotívuma lett: Aki bújt, bújt (1968); Össztánc (1972); Hogyan kerül Eszter az asztalra? (1986). Janikovszky Éva gyerekkönyveiből több megfilmesítés is született a Pannónia Filmstúdióban. Vajda Béla a Magyar Televízió számára készített adaptációiban (Az én családom, 1985; Felelj szépen, ha kérdeznek, 1985; Kire ütött ez a gyerek? 1986; Jó nekem!, 1987) a könyvek ikonikus Réber László-illusztrációit használta fel a figuratervekhez.
Egy emlékezetes jelenet
A főcím alatt a szigorú felnőttvilág rekvizitumait látjuk: férfikalap, zsebóra, borotva, kulcscsomó, papírvágó olló, öngyújtó, villanyborotva, pipa. A felnőttvilág merev korlátai között sínylődő kisgyerek szabadságvágyát a tilalmak betűiből átalakuló lepke szimbolizálja. A lepke motívuma Szoboszlay későbbi egyedi rövidfilmjeiben is rendre megjelenik (pl. Sós lötty, 1969; Rend a házban, 1970; Össztánc, 1972; Hé, te!, 1976; Történet N-ről, 1978).
A rendező
Szoboszlay Péter 2009-ben, amikor Filmszemle életműdíjat kapott (MTI Fotó: Szigetváry Zsolt)
