Hahó, a tenger!

 

A Hahó, Öcsi! tematikus folytatása a kistestvér érkezésével járó érzelmi zűrzavarról beszél érzékenyen.

színes magyar játékfilm, 1971, rendező: Palásthy György

forgatókönyvíró: Török Sándor, operatőr: Forgács Ottó, vágó: Boronkay Sándor, zene: Lovas Ferenc, főszereplők: Kovács Krisztián, Muszte Anna, Balázsovits Lajos, Schütz Illa, Gobbi Hilda, György László, 66 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

Kovács Öcsinek (Kovács Krisztián) kisöccse lesz, és a szülőknek komoly gondot okoz, hogyan mondják el neki az újságot. Addig ügyetlenkednek, amíg Öcsi a pajtásától tudja meg a nagy hírt, és ezen megsértődik. A kisfiúnak ráadásul az iskolában is problémái adódnak, s úgy érzi, már a szülei sem értik meg. Képzeletében egészen a tengerig szökik az otthoni nehézségek elől.

A szocializmusban ritka brandépítés példája

Mitől különleges?

A hollywoodi filmekben ahhoz szoktunk hozzá, hogy egy film folytatása általában nagyobb, hosszabb, látványosabb, de ez az elv az Öcsi-filmekben nem érvényesül: a Hahó, a tenger! kisebb, rövidebb és szerényebb kivitelezésű, mint a Hahó, Öcsi! volt. De a történet középpontjába ezúttal is a gyermekek és szülők számára egyaránt fontos probléma került: a kistestvér érkezésével járó érzelmi zűrzavar. A Hahó, a tenger! precízen veszi végig, milyen érzések játszódhatnak le ilyenkor a nagyobb testvérekben: Öcsi a féltékenységen, irigységen és dacon keresztül jut el az elfogadásig, az együttlét öröméig.

A film erénye, hogy a családbővülés érzelmi hullámvasútja mellett a felnövés egyik fontos lépcsőfokáról is érzékenyen mesél.

Míg a Hahó, Öcsi! a gyermeki képzelet erejéről szólt, addig a Hahó, a tenger! arról a pontról, amikor a fantázia korlátlan áradását már keretek közé kell szorítani. Öcsinek le kell mondania a képzeletbeli barátairól (a fehér lóról és a néha megelevenedő bábfiguráiról), és elfogadni, hogy az életét bizonyos szabályok között kell élnie. A film végére eljut az empátiáig, mások tiszteletéig.

Hogyan készült?

Palásthy György elsőként Páger Antal főszereplésével, A varázsló (1969) című gyerekfilmben adaptálta Török Sándor mesevilágát, amely nemzetközi és hazai szinten is szép sikereket aratott. Palásthyt és Törököt annyira megihlette A varázslóban még csak mellékszerepet játszó kisfiú, Kovács Krisztián, hogy további két filmet is forgattak vele. Bár a Hahó, Öcsi! és a Hahó, a tenger! sem szorosan vett folytatás, hiszen a történetek nem kapcsolódnak egymáshoz, sőt a Hahó, a tenger! nem is ugyanarról a kissrácról, és nem ugyanarról a családról szól, mint az előző film, mégis a szocializmusban ritka brandépítésnek lehetünk szemtanúi: a Hahó, a tenger! főhősét csak azért hívják Öcsinek, mert az előző két filmben ezen a néven lett országosan ismert gyereksztár Kovács Krisztián. Ennek érdekében még egy plusz jelenetet is beiktattak a történetbe, amelyben megmagyarázzák, miért Öcsinek hívják Öcsit, miközben nincs is bátyja, sőt, a filmben épp neki születik kisöccse.

A film eredetileg Tengertánc munkacímen futott, de a Hahó, Öcsi! sikerének hatására átkeresztelték, hogy passzoljon a Hahó-szériába. A varázslóval és a Hahó, a tenger!-rel laza trilógiává bővült Öcsi-filmek így az akaratlan franchise-építés egyik korai példájává váltak. Török Sándor először regényekben teremtette meg mesefiguráit, amelyek az ötvenes években folytatásos rádiójátékban, a Csilicsala csodáiban tettek szert országos népszerűségre. Ezt a sikert tetőzték be a népszerű mesehősök mellékszereplésével forgatott Öcsi-filmek, amelyek pedig újabb regényeket ihlettek, hiszen Török Sándor két könyvben írta meg és bővítette ki a Hahó, Öcsi! és a Hahó, a tenger! történetét – alig pár évvel a Star Wars hasonló franchise-építési trükkjei (az ún. novelization) előtt.


Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Hahó, a tenger! a hetvenes években aranykorát élő ifjúsági és gyerekfilmek egyik különösen jól sikerült és népszerű darabja. Az Öcsi-filmek folyamatosan reflektáltak Kovács Krisztián életkorára, és ahogy nőtt a hetvenes évek legnépszerűbb gyereksztárja, úgy a filmek is egyre idősebb gyerekek problémáival foglalkoztak. Ebben az időben Kovács nélkül szinte nem is lehetett gyerekfilmet forgatni, a sajtóban minisztárnak hívott gyerekszínész olyan filmekben szerepelt, mint Az öreg bánya titka (1973) vagy a Keménykalap és krumpliorr (1978). (Kovács 17 évesen abbahagyta a színészetet, sokáig informatikusként dolgozott, jelenleg Washingtonban él.)


Egy emlékezetes jelenet

Öcsi megpróbálja rávenni anyját, hogy intézze el: adja vissza a tanárnő Öcsi mackóját, amit azért kobzott el, mert a kisfiú játszott vele az órán. Amikor az anya próbálja elmagyarázni, miért nem szabad az órákon játszani, egy pillanatra felsejlik az a gondatlan játékosság, amiben a kisfiú lubickolni szeretne. Nevetve sorolják, mit nem lehet még a mackón kívül bevinni az iskolába, és közben Öcsi otthoni bábszínháza – élén a cintányéros bohóccal – is életre kel, hogy aztán a fiú mégis lenyelje a keserű tanulságot: a világban rendnek kell lennie.

A rendező

Palásthy György 1965-ben (MTI Fotó: Keleti Éva)
Adatlapja a Filmkeresőn