Halhatatlanság

 

Jancsó Miklós méltatlanul elfeledett rövidfilmje Goldmann György szobrászművészről.

fekete-fehér magyar rövidfilm, 1959, rendező: Jancsó Miklós

operatőr: Somló Tamás, szereplő: Mészöly Miklós, 20 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

A film a tragikus sorsú szobrászművész, Goldmann György rendhagyó portréja. A művész életének kronologikus ismertetése helyett annak drámáját és az alkotás folyamatát ragadja meg.

Mitől különleges?

Jancsó Miklós korai rövidfilmje egy szobrászművész életét a száraz tények helyett az érzelmeken és az alkotói szemléletmód megidézésén keresztül mutatja be. Ahogy a bevezető szöveg jelzi, a film nem klasszikus értelemben vett életrajzi film, ehelyett

emléket állít a témának és minden fiatalon elpusztított haladó művésznek.

Mivel Goldmann György szobrainak többsége megsemmisült, a filmben újra kellett teremteni azt a vizualitást, amely a művészetét és az egyéniségét a legjobban kifejezi. A sok szimbolikus réteget halmozó, expresszív képi világ egyúttal a filmrendező stiláris útkeresésének dokumentuma. A szobrászt – néma szerepben – Mészöly Miklós író alakítja.

Kifinomult érzék a szimbolikus beszédmód iránt

Hogyan készült?

Goldmann György (1904–1945) szobrászművész franciaországi tanulmányok után a húszas években csatlakozott a munkásmozgalomhoz. A harmincas években tagja lett az illegális kommunista pártnak és a Szocialista Képzőművészek Csoportjának. Kiemelkedő alkotásai többek között a Munkás (1929), az Ülő munkás (1934) és a Horthy-rendőr (1936) című szobrok. Később antifasiszta és háborúellenes tevékenységet folytatott, amiért előbb fegyházbüntetésre ítélték, majd 1944-ben Dachauba hurcolták, ahol a koncentrációs tábor felszabadítása után néhány nappal elhunyt. Jancsó Miklós és Somló Tamás a forgatás kedvéért fényképek alapján újra megmintáztatták a megsemmisült Goldman-szobrokat, és azokat a művész életével összefüggő, saját jelképrendszerükbe helyezték.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Halhatatlanság Jancsó Miklós ritkán vetített filmjei közé tartozik. Az életmű szempontjából mégis fontos, mert már ebben a korai munkában is megmutatkozik a rendező egyéni látásmódja, kifinomult érzéke az absztrakció és a szimbolikus beszédmód iránt, bár a jelképek közvetlen alkalmazása ezt az alkotást még erősen a képzőművészeti avantgárdhoz köti. E munka egyfajta párfilmje az egy évvel korábban készített Derkovits, amely Derkovits Gyula képzőművésznek állított emléket. A Halhatatlanság a maga korában itthon nem aratott osztatlan sikert, egyes kritikusok túlságosan elvontnak, misztifikáltnak tartották, és hiányolták belőle a konkrét ismeretanyag átadását. A film 1960-ban a San Francisco-i Filmfesztiválon így is elnyerte a legjobb művészi megvalósításért járó díjat.

Egy emlékezetes jelenet

A szobrászt látjuk a műtermében, ahogy aktmodell után mintáz. A női test szépsége és a művész szenvedélyes mozdulatai azt az érzést keltik a nézőben, hogy rendkívüli bepillantást nyer az alkotás kegyelmi pillanatába. A sűrű plánváltásokat és a variózást olyan szokatlan kompozíciók kísérik, mint például a modell felvillanó tükörképe a művész szemüvegének üvegén. A legtökéletesebben kivehető és legtisztább forma a valódi és az agyagból alkotott női test, ami Jancsó későbbi filmjeiben is fontos szimbólum lesz. Goldmann azonban végül maga semmisíti meg alkotását. Az agyag olyan könnyedén válik ismét formátlanná az ujjai között, ahogy saját élete és művészete a történelem viharaiban. A jelenet drámaiságát a zene, valamint a fekete-fehér képek kontrasztja erősíti, amit az expresszionista kompozíciókra emlékeztető geometrikus formák és az egymást éles szögekben metsző árnyak és vonalak még zaklatottabbá tesznek.

Ezt is nézd meg!

Jancsó Miklós a Harangok Rómába mentek forgatásán (Magyar Filmhíradó, 1958. szeptember):

Olvass tovább!

MMA Lexikon
Féjja Sándor: Kegyetlenség, erőszak, félelem, A Jancsó-filmek hatáslélektanához. Filmkultúra, 1972/3, 93-97.
Gelencsér Gábor: Témák és variációk, Jancsó korszakai. Filmvilág, 2016/9, 12-18.

Goldmann György szobrászművész (1904-1945)

(forrás: omike.hu)

Tudtad?

Jancsó Miklós Derkovits című portréfilmje (1958) sok szempontból párhuzamba állítható a Halhatatlansággal. Fontos különbség azonban, hogy míg a Derkovits-film képanyagának túlnyomó része Derkovits műveinek reprodukciója, a Goldman-filmben a megrendezett részletek válnak uralkodóvá, hiszen a háborúban a szobrok nagy része elpusztult.