Miről szól?

Márta (Lóth Ila), a molnárlány az eladósodott földbirtokos, Sebastiano (Dénes Oszkár) szeretője. Hogy tartozásait rendezze, a földesúr a gazdag lókereskedő lányát, Lujzát (Posner Magda) venné feleségül. Az esküvő előtt szeretné elejét venni a pletykáknak, ezért Mártát összeházasítja Pedróval (Szvetiszláv Petrovics), a naiv hegyi pásztorral, aki kimentette Sebastianót a szakadékból. Pedro mit sem tud Márta múltjáról, de gyanús lesz neki, hogy a falusiak összesúgnak a háta mögött. Márta eleinte ódzkodik a rákényszerített férjtől, de megismerve Pedro egyszerű, hősies természetét, beleszeret, és úgy dönt, mindent bevall neki.

Mitől különleges?

A Hegyek alján a korszak társadalmi viszonyait egy szövevényes szerelmi történetbe ágyazza be. A földbirtokos szeretőként is birtokolni kívánja Mártát, akit mindenki cserealapnak tekint: a koldus pénzért adja el Sebastianónak, aki aztán a pásztornak adja jutalmul azért, mert megmentette az életét. A film – a megjelenített társadalmi közeggel ellentétben – nem állítja be romlott erkölcsű nőként Mártát, az áldozati sorba kényszerített nő sorsán keresztül az alsó rétegek kiszolgáltatottságát hangsúlyozza. Balogh a jól elhelyezett premier plánok és flashbackek segítségével pontosan fejti ki a szereplők lélektani motivációit. Az ellentétpárokra – gazdag/szegény, naiv pásztor/romlott földesúr, ártatlan természet/bűnös falu – felhúzott történet erősen melodrámai sodrású, a végkifejlete pedig eszképista: a bűnös civilizációtól csak a kivonulás mentheti meg a főhősöket.

23 évesen visszavonult a filmezéstől

Hogyan készült?

Balogh Béla, a Star filmgyár főrendezője, és Pakots József, a filmgyár művészeti vezetője a korszak egyik legnépszerűbb operáját vitte filmre. Angel Guimerá katalán népszínművéből Liszt Ferenc tanítványa, Eugen d’Albert írt operát, amely a Broadway-től Budapestig az egész világot bejárta. Az 1910-es évektől kezdve a magyar némafilmgyártásban is előszeretettel adaptáltak klasszikus irodalmi és színpadi műveket, hogy az eleinte cirkuszi mutatványnak tekintett filmnek tekintélyes irodalmi és drámai művek feldolgozásával kölcsönözzenek presztízst. Az sem volt elhanyagolható szempont, hogy egy közismert darabot, amit színházban már látott, a moziban is szívesen megnézett a közönség. D’Albert operája mindkét kritériumnak megfelelt, hiszen igazi sikerdarab volt a maga korában, és operatörténeti szerepe is jelentős: az első verista operaként tartják számon Németországban.

A forgatókönyvet Pakots József írta D’Albert operájából, aki a rendező kérésére Spanyolországból az Alpokba helyezte át a történetet, hogy a magyar közönség könnyebben azonosuljon a szereplőkkel. A Hegyek alján cseh mozikópián maradt fenn, amely az eredeti opera neveit őrzi – ezért hívják a szereplőket Pedrónak Péter és Sebastianónak Sebestyén helyett. Különösen nagy élmény lehetett a filmet valamelyik bemutatómoziban látni, azokban ugyanis nagyzenekari kísérettel, a D’Albert-opera zenéjével játszották a Hegyek aljánt.

A film sikeréhez az is hozzájárult, hogy a főszerepeket a korszak népszerű filmsztárjai, Lóth Ila és Petrovics Szvetiszláv alakították. A kócos színésznő, aki gyakran játszott bájos naivákat Balogh Béla filmjeiben, frivol jelenlétének köszönhetően hamar a magyar mozik sztárjává vált, de mindössze 23 évesen visszavonult a filmezéstől, amikor 1923-ban házasságot kötött egy posztó-nagykereskedővel. A második világháború után tért vissza a színészethez, de ekkor már csak epizódszerepeket kapott filmen (Sziget a szárazföldön, Tűzoltó utca 25. (Szabó István, 1973) és színházban (Madách Színház) egyaránt. A Hegyek alján című filmben sajátos mozgáskultúrájával – táncosnak tanult –, kifacsart pózokba merevedő, a megkínzottságot hangsúlyozó táncával emlékezetesen jelenítette meg Márta fájdalmát.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az első világháború alatt virágzott a magyar filmgyártás, 1920-tól viszont a bevezetett filmcenzúra, a korábban tiltott amerikai filmek beáramlása, a Tanácsköztársaságban vállalt szerepük miatt az országot elhagyó jelentős rendezők hiánya, valamint a gazdasági nehézségek miatt a húszas években a magyar filmgyártás visszaesett. A Hegyek alján még az összeomlás előtt felvonultatta a magyar filmgyártás – és Balogh Béla rendezéseinek – erényeit: a tiszta vonalvezetésű meseszövést és a korabeli filmnyelv (flashbackek, íriszbeállítások, montázsok) gördülékeny alkalmazását.

Egy emlékezetes jelenet

Pedro egy hosszú, véres dulakodás után megbocsát Mártának, és elhatározzák, hogy a bűnös falut hátrahagyva kivonulnak a hegyekbe. Ám az erőszakos földbirtokos közbeszól: arra kényszeríti Mártát, hogy a falu szeme láttára megalázó táncba kezdjen. Pedro nem tűri a megszégyenítést, és megküzd Sebastianóval, akit utolér a végzete: beleesik a párbajnál használt késbe. Balogh Béla jól megválasztott közelikkel teszi feszültté a két férfi dulakodását. A késért küzdő kezek premier plánja, a Márta elszörnyedő arcát mutató reakciósnitt, vagy a leszúrástól az utolsó pillanatban megmenekülő főhős jól mutatja, milyen folyékonyan beszélte Balogh a közönségfilm nyelvét.

A rendező

Balogh Béla feleségével, Kornai Margittal, aki filmjeinek állíndó alkotótársa volt (forrás: Szepes Mária Alapítvány)
Adatlapja a Filmkeresőn