Pásztor Béla és Weöres Sándor Holdaskönyv című játékos versciklusának erőteljes színekben tobzódó, szürreális animációs átirata.
színes magyar animációs film, 1978, rendező: Keresztes Dóra, Orosz István
5 perc
Miről szól?
Egy rút boszorkány ármánnyal, bűbájjal igyekszik ellehetetleníteni a varázsló garabonciás-fiú és mátkája szerelmes ölelkezését. A laza cselekményfonalra épülő, szürreális ornamentikában tobzódó rövidfilm Pásztor Béla és Weöres Sándor közösen írt versciklusa, a Holdaskönyv játékos strófáin alapul.
Miért különleges?
A Holdasfilm a kollektív tudatalattiban gyökerező archaikus népi kultúra és szürrealizmus világát ihletett képi-animációs és zenei-hangi eszközökkel jeleníti meg.
A paraszti képzeletvilág mitikus elemeiből és varázslatos figuráiból költött, szabad asszociációkra épülő játékos rigmusok, ráolvasások erős színekben tobzódó, álomszerű jelenetekben elevenednek meg. A filmet benépesítő furcsa szerzetek a vásári karneválok maszkos alakjait idézik.
Hogyan készült?
A Holdasfilm Weöres Sándor kevéssé ismert korai versein alapul, amelyeket 1940-ben barátjával, az 1945-ben kényszermunkatáborban fiatalon elhunyt Pásztor Bélával írt. Weöres szavaival élve a Holdaskönyv négykezes strófái „két összetalálkozott fantázia hancúrozása”. A filmet szintén egy alkotópáros jegyzi: Orosz István második rövidfilmjét feleségével, a könyvillusztrátor Keresztes Dórával közösen készítette, aki a film grafikai tervezője volt. A pársoros versek egyedi hangvételű, a régió népzenei hagyományaira épülő megzenésítése már az összevágott képek alapján született meg. Szerzőjük Kiss Ferenc, a 1970-es évek derekán alakult, „városi folkzenéjével” ismertté vált Vízöntő Együttes tagja volt, az ő hangján csendülnek fel a versszövegek.
Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?
A könyvillusztrátor Keresztes Dóra filmjei párperces etűdök, amelyekben a költészet sűrítő erejéhez hasonlatos grafikai és animációs eszközökkel dolgozik. Állóképeihez hasonlóan mozgóképeinek folklór motívumokra épülő vizuális világát az erőteljes színhasználat és az ismétlődésre, az alakok folyamatos morfózisára építő animáció jellemzi. A Holdasfilm néhány évvel később készített párfilmje a szintén Orosz Istvánnal közösen jegyzett Garabonciák (1985), amely az eredeti tervek szerint szöveg nélkül, csak zene és képek segítségével jelenítette volna meg az ősi, sámánhit korabeli világot.
Egy emlékezetes jelenet
A Holdaskönyv eredeti szövegének strófánként változó, érzelmes-groteszk skálán mozgó, mozaikszerű szerkezetét a lassú-dinamikus tempót, visszafogott és erőteljes hangi volument cserélgető zenei előadásmód és az animációs stílus meglepő váltásai is kiemelik. A festett álló kompozíciók áttűnéses egymásra illesztésével elért lebegő, látomásos hatás mellett a vékonyvonalas kontúr nélküli figurák kevés fázisból fölépülő mozgatása lüktető ritmust kölcsönöz a jeleneteknek.
Rendezők
Orosz István és Keresztes Dóra 2009-ben (MTI Fotó: Czimbal Gyula)
