Miről szól?  

A taxisként dolgozó maratonfutó, Schirilla György elfut Budapestről Kenderesre, hogy a kis faluban felavassanak egy bisztrót a tiszteletére. Útközben riporterekkel beszélget, fontoskodó tanácselnököt hallgat, és akaratlanul is felsejlik a szocializmus röhejessége…  

Mitől különleges?  

A Hosszú futásodra mindig számíthatunk a magyar dokumentumfilm groteszk gyöngyszeme. Az a különösen szép benne, hogy Gazdag Gyula nem csinál mást, csak rögzíti az eseményeket, és a kisszerű szocializmus,

A film olyan jelenetekből áll, amit más filmekből kivágtak volna: a tanácselnök a riport elején megmondja, miről kérdezzék őt a filmesek, a végén Schirilla megjegyzi, hogy megvannak a megfelelő összeköttetései, hogy ebből film legyen – ezek a gesztusok pedig elárulják, milyen urambátyámos kapcsolatokra és milyen üres szólamokra épül a rendszer. Schirilla egy odavetett félmondattal elintézi a szocializmust („Valami eszme kell nekik, tudja a fene”), de a falu elöljárói is mindent megtesznek azért, hogy nevetséges színben tűnjenek fel. Látszik, hogy Schirilla futása csak ürügye a politikusok önreklámozásának és öntetszelgő szónoklatainak. A film slusszpoénja, hogy a bisztróavatásnak az a Kenderes ad otthont, amely a Horthy-család birtoka volt, és ahol a film jelenidejében is élénken élt még a volt kormányzó mítosza.

A groteszk dokumentarizmus legsikerültebb alkotása

Hogyan készült?  

Schirilla György azzal szerzett magának nevet sportolóként, hogy 1957-től kezdve évente átúszta a jeges Dunát, valamint az 1917-es októberi szocialista forradalom 50. évfordulóján elfutott Budapestről Moszkvába. A 2216 km-es hosszútáv alatt megállt Kenderesen is, ahol egy évvel később bisztrót neveztek el róla, és meghívták az átadóra. Az átadásról és Schirilla kenderesi futásáról megjelent egy rövidhír az újságban, amit meglátott Gazdag Gyula, egy nap alatt összeszervezte a stábot, a következő napon pedig leforgatta a filmet.  

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?  

A Hosszú futásodra mindig számíthatunk a Balázs Béla Stúdió második nemzedékének emblematikus filmje, a groteszk dokumentarizmus legsikerültebb alkotása. Stílusán erősen érződik a cseh film hatása, amely nevetnivaló szatíraként tálalja a valóság nagyon is hiteles részleteit. Bemutatásakor korlátozottan forgalmazták – széles körben csak tíz évvel később, Gazdag  Gyula harmadik játékfilmje, az 1977-es A kétfenekű dob kísérőfilmjeként került a mozikba –, de hatása felbecsülhetetlen a hazai dokumentumfilmezésre; mind a groteszk hangvételű darabok, mind a Budapesti Iskola fikciós dokumentumfilmjei merítettek belőle ihletet.

Egy emlékezetes jelenet

A kenderesi tanácselnök megállítja a hosszútávfutót a falu határában, hogy saját költésű versével köszöntse. A gyermeteg rímekkel és butaságokkal teli vers a kisfilm csúcspontja. Schirilla csak ácsorog, békésen tűri a röhejes ceremóniát, miközben a tanácselnök, aki már a moszkvai futása alatt is Gagarin teljesítményéhez hasonlította Schirilláét, dadaista magasságokba lövi ki magát:

„Kenderes községünk apraja és nagyja,
örömmel üdvözöl majd, mint vendéglátó gazda.
Ünnepnap ez nekünk, hogy itt vagy közöttünk,
Hosszú futásodra mindig számíthatunk”

A rendező

Gazdag Gyula (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn