Isten hozta, őrnagy úr!

 

Az őrnagy pihenni érkezik Tótékhoz, de végül teljesen átveszi az irányítást a család felett. Fábri Zoltán filmszatírája a hatalmi elnyomás természetrajzát vizsgálja.

színes magyar játékfilm, 1969, rendező: Fábri Zoltán

író: Örkény István, forgatókönyvíró: Fábri Zoltán, operatőr: Illés György, vágó: Szécsényi Ferencné, zene: Mihály András, főszereplők: Latinovits Zoltán, Sinkovits Imre, Fónay Márta, Venczel Vera, Dégi István, Páger Antal, 97 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

A teljes film elérhető itt (a Videotóriumon csak oktatási intézmények számára):

   

Miről szól?

Tót Lajos (Sinkovits Imre) az észak-magyarországi békés kis hegyi falucska tűzoltóparancsnoka. A mindig egyenruhában feszítő férfiért nemcsak a családja, de az egész falu rajong. Tóték egyetlen fia, Gyula az orosz fronton szolgál. Egy nap levél érkezik tőle, amiben arra kéri szüleit, lássák vendégül a kéthetes eltávozásra készülő, rendkívül labilis idegzetű parancsnokát. A szörnyű háborús körülményektől és az állandó harcoktól megviselt őrnagy (Latinovits Zoltán) összetörve érkezik a faluba. Bár a saját bevallása szerint nem akar senkinek a terhére lenni, igen furcsa szeszélyei vannak. Tóték nagyon szeretnék, ha Gyula fiuknak jó sora lenne a fronton, ezért az őrnagy minden kívánságát teljesítik. Még akkor sem mondanak ellent neki, mikor nyilvánvalóan hallucinál. Az őrnagy így fokozatosan átveszi az irányítást a család élete felett.

A háborús körülmények miatt a helyi kötszergyárnak égető szüksége van papírdobozokra. Ezeket az anyuka (Fónay Márta) és a tizenéves lányuk (Venczel Vera) hajtogatják néha lefekvés előtt. A tétlenséget káros elhajlásnak bélyegző őrnagynak rendkívül megtetszik az egyszerű feladat. Mivel nem tud aludni, a dobozolásban találja meg a számára megfelelő elfoglaltságot. Tóték kénytelenek vele dolgozni, egészen hajnalig. A folyamatos éjszakázás és az őrnagy rafinált érzelmi manipulációi hamarosan teljesen elcsigázzák a családot. Az őrnagy valóságos dobozgyárrá változtatja a házat, Tótéknak pedig úgy kell tenniük, mintha élveznék a monoton munkát. Ritmusra vágják a kartont, mechanikusan hajtogatják az éleket. Tóték akarata végül teljesen megtörik. Az utolsó napokat már nagyon nehezen bírják. Megkönnyebbülve búcsúztatják az őrnagyot, majd a kertben ülve élvezik a beálló csendet. Az őrnagy azonban váratlanul visszatér.


Mitől különleges?

Az Isten hozta, őrnagy úr! az elnyomás és az ellenállás összetett viszonyrendszereit vizsgálja, tragikomikus fénytörésben. Az Örkény István kisregényéből készült film egyszerre harsány bohózat, groteszkbe hajló szatíra és pontos látlelet a diktatúra működéséről. A történet szereplői egyszerű, hétköznapi emberek, a helyszín bárhol lehetne, az alaphelyzet univerzális.

A második világháború éveiben járunk, de a hatalomnak kiszolgáltatott kisember küzdelme örökké aktuális.

A filmben felbukkannak ugyan a falucska lakói, Fábri Zoltán rendező elsősorban mégis az őrnagy és a család kapcsolatára koncentrál. Tóték csak a vendég kedvében szeretnének járni, a hozzájuk látogató őrnagy személyiségét a háború torzította el. A regénnyel ellentétben a néző hamar megtudja, a Tót família önként vállalt megalázkodása valójában felesleges, hiszen a fiuk időközben elesett a fronton. Heroikus igyekezetük ezzel groteszk színezetet kap.

Az egymásra következő helyzetek fokozatosan lesznek egyre abszurdabbak, amit Fábri Zoltán különféle filmnyelvi eszközökkel is hangsúlyoz. A figurák néha hirtelen eltűnnek vagy gyorsítva mozognak, a lakás mintha csupa ajtóból állna, amit az őrnagy rikító színű festékekkel ken le. Az őrnagy fokozódó mániáját az udvaron épülő dobozlabirintus jelzi. A tizenhat éves Ágikát a húszas évei közepén járó Venczel Vera alakítja, a narrátor Darvas Iván mintha csak egy kedves gyermekmesét mondana. Sinkovits Imre csetlő-botló tűzoltóparancsnoka és Latinovits Zoltán energikus alakításai szintén emlékezetesek.

Pontos látlelet a diktatúra működéséről

Hogyan készült?

Az Isten hozta, őrnagy úr! Örkény István Tóték című kisregényén alapul. Az író egyik legismertebb, több nyelvre lefordított alkotása eredetileg forgatókönyvnek készült. Örkény István saját elmondása szerint egy éjszaka az elejétől a végéig megálmodta a történetet. A Tóték nyomtatásban először 1966-ban, a Kortárs folyóiratban jelent meg. Egy év múlva könyvként is kiadták, majd az író drámává is átdolgozta. A darab hatalmas sikert aratott, az őrnagyot abban is Latinovits Zoltán alakította. Később rádiójáték és opera is készült belőle. A Tóték népszerűsége töretlen, a mai napig rendszeresen szerepel a színházak műsorán.

A filmet az Egertől tizenegy kilométerre fekvő kis falun, Szarvaskőn forgatták. A helyszínt az egri születésű operatőr, Illés György találta. Tóték házát egy udvarban építették fel, az épületet a forgatás után el is bontották. A helyiek közül többen statisztáltak, illetve a Tóték kertjében felhalmozott dobozokat is segítettek hajtogatni. Szarvaskő ma is élénken őrzi a forgatás emlékét, a község holnapján térkép jelöli az egyes jelenetek helyszíneit.

Jelmeztervből jelmez

Jelmeztervező: Schäffer Judit

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Fábri Zoltán hosszú pályafutása során többféle stílusban alkotott. A huszonegy filmet számláló életműben abszolút túlsúlyban vannak az irodalmi alapanyagok. A rendező sokféle írót, változatos műfajokat adaptált, klasszikusokat és kortársakat, rövid novellákat és nagyregényeket egyaránt. Az irodalmi műveket mindig a saját nézőpontjához igazító Fábri Zoltánt elsősorban a mindenkori hatalom és a neki kiszolgáltatott kisember örök küzdelme izgatta. Bár az Isten hozta, őrnagy úr! korabeli fogadtatása nem volt egyöntetűen pozitív, és ma sem szokás Fábri Zoltán legjobbjai közé sorolni, a film népszerűsége töretlen. A bemutató idején több mint 700 ezren váltottak rá jegyet.


Egy emlékezetes jelenet

Bár a korabeli kultúrpolitika a Horthy-rendszer és a fasizmus kritikájaként értékelte, az őrnagy elnyomása valójában hamisítatlan puha diktatúrát valósít meg. Tóték kezdetben csak tolerálják a katona őrült ötleteit és rigolyáit, ami szép fokozatosan szolgai alárendeltséghez vezet. A Tót család tűr, mindig csak egy picivel többet, ami végül odáig fajul, hogy a köztiszteletben álló tűzoltóparancsnok a kerti budin kénytelen bujkálni. A megtört férfi végső megalázásában kacagva sörözik az őrnaggyal, aki kedélyesen csak Tótocskámnak szólítja.

A rendező

Fábri Zoltán 1965-ben (forrás: Fortepan)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

(forrás: NFI)