Iszony

 
Németh László legfontosabb regényéből a magyar film egyik legalulértékeltebb alkotója készített értő adaptációt.

fekete-fehér magyar játékfilm, 1965, rendező: Hintsch György

író: Németh László, forgatókönyvíró: Hintsch György, operatőr: Hegyi Barnabás, vágó: Zákonyi Sándor, zene: Szokolay Sándor, főszereplők: Drahota Andrea, Kállai Ferenc, Latinovits Zoltán, Páger Antal, Kiss Manyi, Kiss Ferenc, 113 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

Az 1920-as években játszódó történet főszereplője a fiatal Kárász Nelli (Drahota Andrea), aki szüleivel egy tanyán él. Takaró Sanyi (Kállai Ferenc), az agrártanulmányait végző dzsentrifiú kitartóan udvarol a lánynak, de Nelli nem vonzódik hozzá, sőt kifejezetten taszítja a nagybeszédű férfi. Helyette inkább a fiatalabb Takaróhoz, a visszahúzódó Imréhez (Latinovits Zoltán) vonzódik. Apja (Páger Antal) halála után mégis kénytelen elfogadni Sanyi házassági ajánlatát, hogy megmentse özvegy édesanyját (Kiss Manyi) és magát a teljes elszegényedéstől. Hiába születik gyerekük, Nelli nem tud közelebb kerülni a szerelmet a testi vággyal azonosító férjéhez, aki ráadásul komoly adósságokba veri magát. Nelli ekkor elhagyja Sanyit, hazaköltözik a szülői házba, de miután anyósa (Sulyok Mária) meghal, és a férfi lebetegszik, visszatér hozzá, hogy ápolja. A kapcsolatuk ekkor már menthetetlen.

Mitől különleges?

Az 1960-as években sorra készültek a nagy sikerű irodalmi adaptációk, de amíg Jókai Mór vagy Mikszáth Kálmán kalandos történetei különösen népszerűnek bizonyultak, a kortárs Németh László lélektani megalapozottságú regényeit megfilmesíthetetlennek tartották.

A rendezői pályája elején tartó Hintsch György volt az első (és mozifilmek rendezőjeként máig az utolsó), aki megpróbálkozott a lehetetlen feladattal.

Az Iszony, amelyen Németh 1942-től kezdve öt éven át dolgozott, egyes szám első személyben meséli el főhőse kálváriáját, vagyis végig belső narrációt használ. A rendezés mellett a forgatókönyvet is jegyző Hintsch Nelli monológjainak nagy részét dialógussá írta át – és Németh drámájából, a Szörnyetegből is kölcsönzött hozzá részleteket –, a regény szövegét azonban nem változtatta meg jelentősen. A nő menekülési kísérleteit dramaturgiai okokból lerövidítette, a történet összességében mégis hűen követi Németh eredetijét.
Nelli zaklatott belső világát tükrözik Hegyi Barnabás fekete-fehér kompozíció is. A veterán operatőr legkiválóbb munkáinak (Ének a búzamezőkről, Valahol Európában, Körhinta, Gázolás) szellemében expresszív világítást és markáns fény-árnyék hatásokat használva emeli ki a szereplőket a környezetükből, a kulcspillanatokban pedig szuperközelikkel fokozza a jelenetek drámaiságát.

Hogyan készült?

A művei adaptálásától korábban elzárkózó Németh Lászlót Hintsch György – Nemeskürty István stúdióvezető közreműködésével – személyesen győzte meg arról, hogy regényéből hű feldolgozást fog készíteni. A forgatókönyvet az író is elolvasta, és változtatás nélkül jóváhagyta. Hintsch a főszereplőjét hosszas szereplőválogatás végén találta meg az akkor még főiskolára járó Drahota Andrea személyében. Németh a szerződése értelmében vétójoggal élhetett volna, és mint azt a film bemutatóját követően megírta, „erős nyomás” alatt állt, hogy éljen vele, Hintsch volt ugyanis az egyetlen a filmgyárban, aki Drahotát alkalmasnak gondolta Kárász Nelli megformálására. Az író azonban, aki a próbafelvételeken részt vevők közül Tordai Terit látta volna szívesen a főszerepben, megengedhetetlennek tartotta, hogy „a rendezőre, aki a választásban becsvágyát, a forgatókönyvírásban hozzáértését bebizonyította, olyan színésznőt kényszerítsek, akivel nem szívesen dolgozik együtt”.

Németh a helyszínek kiválasztásában is részt vett. A külső jelenetek többségét azon a Mezőszilason forgatták, amely a regény képzelt színterét ihlette, a belsőket a pasaréti filmgyárban vették fel.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Hintsch Györgyöt két nagysikerű vígjáték (A veréb is madár, Hét tonna dollár, 1973) megrendezése mellett Németh László világának értő tolmácsolójaként tartjuk számon – az Iszonyt követően a televízió számára sorozatként, illetve tévéjátékként feldolgozta az író többi kulcsregényét is (Irgalom, Szörnyeteg, Égető Eszter). Mind közül talán az Iszony a legizgalmasabb, amely lélektani hitelességének és öntudatos, kijelölt sorsa ellen fellázadó modern hősnőjének köszönhetően máig nem avult el.

Az 1966-os Magyar Játékfilmszemlén a szakmai zsűri operatőri díját Hegyi Barnabás kapta. A kritikusok egy része „konzervatív realizmussal, a regényhez való túlságos ragaszkodással” vádolta a filmet, a közönség ugyanakkor szerette, több mint 800 ezren váltottak rá jegyet.

Egy emlékezetes jelenet

Nelli tudomására jut, hogy férjének viszonya volt a szolgálólányukkal. A nő számára ez jelenti az utolsó cseppet a pohárban. Óriási veszekedés, kiabálás kezdődik, a férfi mindent tagad és öngyilkossággal fenyegetőzik. A jelenet feszültségét Hegyi Barnabás úgy alapozza meg, hogy Nellit és a férjét alsó gépállásból, döntött képsíkban fényképezi. A világítás is fokozza a depresszív hangulatot, az árnyékok szinte elnyelik a szereplőket.

A rendező

Hintsch György (középen), Mensáros László (balra) és Harkányi Endre (jobbra) a Csak egy csap című film forgatásán (MTI Fotó/Friedmann Endre)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

A bemutatót követően Németh László is értékelte a filmet a Jelenkor folyóirat 1965/12-es számában. Az író úgy vélte, hogy „az Iszony film sokkal jobb lett volna, ha három, esetleg négy órás lehetett volna. Így a filmnek állandóan igyekeznie kell, hogy a regénnyel lépést tartson, fontos részleteket elhagy s nem ad időt a fényképezőgépnek, hogy a maga gépfantáziáját kövesse, játszassa.” Hozzátette: ha az Iszony csak közepes film lett, az a „hajszolt képsorok” mellett „néhány mellékszerep szerencsétlen kiosztásának” köszönhető.

Plakát

(forrás: NFI)