Az erős szimbolikájú történelmi emlékfilm a diktatúra embertelenségével szembesít az 1956 utáni megtorlások egyik leghírhedtebb bírósági ítéletén keresztül.
színes magyar animációs film, 2006, rendező: Szilágyi Varga Zoltán
zeneszerző: Melis László, operatőr: Cseh János, producer: Mikulás Ferenc, gyártó: Kecskemétfilm, 8 perc
A teljes film elérhető itt:
Miről szól?
A film az 1956-os vérbe fojtott szabadságharc szimbolikus alakjának, a fiatalkorú Mansfeld Péternek a kivégzését mutatja be. Szilágyi rajzfilmjének gerincét a 18. életévét épphogy betöltött fiú 1959. március 21-i kivégzésének jegyzőkönyve adja. Az eseményt egy alagsori irattárban játszódó jelenet keretezi, amelyben azt látjuk, ahogy valaki egy nagy fiókos kartotékszekrényből előkotorja a per dokumentációját.
Miért különleges?
A film eredeti dokumentumalapokra épül, a kivégzés hivatalos jegyzőkönyvének szövegére, amely a szemünk előtt ölt testet keményen zuhogó írógépkopogás kíséretben.
Szilágyi V. Zoltán animációja a gondosan láttatott részletektől válik hátborzongatóan valóságossá: az ítélet leltárszerű fogalmazásmódjáról, tárgyilagos hangvételéről, a helyszínek és karakterek aprólékosan megrajzolt látványáról.
Az alkotó a realisztikus ábrázolásmódot nagyon erős szimbólumokkal és képi metaforákkal, valamint a monokróm grafika és az áttűnéses animáció stilizációjával ellenpontozza, hogy elemelje a konkrét eseményektől. A bírósági perben az elnyomó rendszer képviselői, Mansfeld Péter rabtartói, bírái arc nélküli lapos kartonfigurák, velük ellentétben a fiú teste, arca részletesen kidolgozott. A szereplők stilizációja a halálos ítélet elhangzása után megváltozik, egymás ellentétébe fordul: Mansfeld a foglárok keze közt akarat nélküli deszkává válik, akik véres munkájuk végeztével visszalényegülnek valós testi kiterjedéssel bíró alakokká. Ám az ifjú mártír akasztófáról leemelt teteme méretben óriásivá nő, a testet vizsgálgató, továbbra is arc nélküli hóhérok hozzá képest törpévé zsugorodnak. A Jegyzőkönyv ellentétekre épülő, egyszerűségében is erős képi metaforarendszere megfoghatóvá teszi az 1956-os szabadságharc utáni kíméletlen bírósági megtorlások rutin-mechanizmusát, és átélhetővé a vérbe fojtott forradalom legyőzötten is magasztos üzenetét.
Hogyan készült?
A film kiindulópontja a Mansfeld-per eredeti bírósági jegyzőkönyve, amely véletlenül került Szilágyi V. Zoltán kezébe. A dokumentumot a félig örmény származású Pongrátz Gergely, az 1956-os Corvin közi felkelők egykori vezetője juttatta el neki. Vele a rendező akkor került kapcsolatba, amikor A jókedvű örmény temetése című, 2013-ban befejezett filmjének elkészítő terepmunkálatai során magyarországi örmény közösségeket keresett. A Jegyzőkönyv az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára készült el. A filmben komor hangulatú fekete-fehér szénrajzokat látunk, amelyeknek mozgatását áttűnésekkel oldották meg. Mansfelden kívül a kivégzésnél jelen lévő többi, nevesített figura arc nélküli stilizációját – ami a film fajsúlyos szimbolikájának alapját adja – eredetileg praktikus okokból találta ki a rendező, ezekről a személyekről ugyanis nem talált semmilyen fotódokumentációt. A film zeneszerzője, a rendező valamennyi Magyarországon készített filmjéhez hasonlóan, Melis László volt, aki lírai dallamokkal oldotta és erősítette a film drámai atmoszféráját.
Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?
Az erdélyi születésű Szilágyi V. Zoltán a marosvásárhelyi képzőművészeti középiskola után 1976-ban a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafika szakán szerzett diplomát, 1976–1985 között az Animafilm rajzfilmstúdió munkatársaként dolgozott Bukarestben, 1984–86 között a bukaresti Ion Luca Caragiale Színház- és Filmművészeti Főiskola rajzfilmrendezői szakán tanult. 1987-ben települt át Magyarországra, ahol a kecskeméti filmstúdió rendezője lett. Rövidfilmjeire az aprólékosan megmunkált grafikai világ és kísérleti képi megoldások egyaránt jellemzőek (Gordiuszi csomó / Nodul gordian, 1980; Aréna / Arena, 1982; Monológ / Monolog, 1983; Tiszta kép, 1988; Origo, 1989; Ajtó 13., 1989; Éjszakai kultúrtörténeti hadgyakorlat, 1992; Apropó, 1994; Koan – Ne beszélj!, 2004). A Jegyzőkönyv – Mansfeld Péter emlékére – szerepelt a 2007-es Berlinalé versenyprogramjában.
Erre figyelj!
A jegyzőkönyv szövegének nagy részét egy érett férfihang szikár előadásában halljuk (Albert Péter), ám az ítélet végrehajtásáról szóló passzust a 16 éves Baradlay Viktor szinkronszínész olvasta fel. A hangfelvételen hallatszó négyszeri elakadás a hangfelvétel során spontán és természetes módon született. A színész teljesen életszerű bakija, hogy annyira átéli és azonosul Mansfeld Péter tragédiájával, hogy képtelen elsőre felolvasni a borzalmas ítéletet, érzelmi mélységet ad a filmnek. A képen minden egyes elakadásnál beékelt, a film műfajára is reflektáló filmszalag-szakadás metaforikusan megjeleníti a halálos ítélet sokkoló hatását, és szembesíti a nézőt a kamaszfiú fizikai megsemmisítésével.
Olvass tovább!
Eörsi László: Mansfeld Péter és kultusza. Népszabadság, 2002. október 22.
Muhi Klára: A kecskeméti bárka, KAFF. Filmvilág, 2007/8, 40-42.
Vincze Teréz: Animált világok, Anifest – Rövid rajzfilmek. Filmvilág, 2007/2, 48-49.
Az animáció kinőtte a Disney pizsamáját – Mikulás Ferenc mesterkurzus Kolozsváron. film.hu, 2023.11.29.
A film hőse
Mansfeld Péter (MTI Fotó)