Jónás

 

Jónás próféta és a cethal bibliai történetének szatirikus, parabolikus átirata.

színes magyar animációs film, 1997, rendező: Gyulai Líviusz

4 perc

Miről szól?

Az ágrólszakadt próféta és a cethal bibliai történetének komikus parafrázisa. Jónás minden bizonnyal a legemberibb próféta, aki megpróbálja megúszni a Teremtő által rátestált feladatot. A rajzfilmbéli Jónás mindazonáltal életrevaló fickó, akinek esze ágában sincs tétlenül ülni az állat gyomrában, rögtön nekilát, hogy berendezkedjen az új lakóhelyen. Tüzet rak, ebédet főz, ablakokat vág a cet oldalán és apránként kiüti a fogsorát. A böszme nagy jószág tehetetlenül tűri sürgő-forgó, habókos lakóját. Babits szállóigéjéből – „a hal Jónásnak fájt, Jónás a halnak” – csak az utóbbi érvényes, a talpraesett prófétának meg sem kottyan a küldetés, a cet viszont lassan leamortizálódik a film végére, s a kis prófétának – immár rutinosan – új lakás után kell néznie.

Miért különleges?

A Jónás Gyulai Líviusz szereplőgárdáját és helyszíneit tekintve a legminimalistább filmje, amelyben nem sorjáznak a rá jellemző mókás karakterek. Gyulai animációi csak lazán kötődnek irodalmi művekhez, annak ellenére, hogy grafikusművészként számos irodalmi művet illusztrált (Weöres Sándor Psychéjének első, 1972-es kiadásához készített rokokó hangulatú, pikáns illusztrációival vált széles körben ismertté). A Jónás az első mozgóképes munkája, amely egy már létező történet adaptációja, noha az ószövetségi Jónás életének csupán egyetlen „kalandjára”, a cethalasra koncentrál.

A tengeren hánykódó próféta és a behemót bálna kettősére szorítkozó film mind a tanító célzatú bibliai történetet szatirikus átvariálását és a figurák grafikai ábrázolást tekintve is szimbolikusnak hat. A címszereplő egy aprócska, bozontos, gombszemű emberke, aki nyomban kiváltja a néző együttérzését. Jónás a švejki kisember, aki 

kilátástalan helyzete ellenére igyekszik a maga módján túlélni az élhetetlen körülményeket.

A film másik szereplője, a tenger felszínén közlekedő bálna pedig inkább hasonlít egy ember építette gőzhajóra, mintsem egy érző élőlényre, ami pöfékelni kezd a feje tetején lévő orrnyíláson keresztül, a szeme pedig ablaküvegből van.

A direkt történelmi utalásokat ugyan nélkülözi a film, mégis áthallásosnak érezhetjük, amikor a prófétát elnyelő hatalmas monstrum kilyuggatott oldalát a mezítlábas kisember vörös festékkel lemázolja. A kilencvenes évek derekán készült animáció anélkül válik az egykori szovjet nagyhatalom és az általa bekebelezett apró államok működésképtelen párosának, illetve a Szovjetunió összeomlásának szellemes metaforájává, hogy didaktikussá vagy propagandisztikussá válna.

Finoman ironikus, archaizáló humor

Hogyan készült?

Gyulai az 1996-ban készült film témájában már 40 évvel korábban, 1956-ban, mindössze 19 évesen készített grafikákat. Ennek fényében talán megkockáztatható a prófétai titulus Gyulai Líviusz számára is, aki megjósolta a szovjet rendszer összeomlását, noha az az 1956-os szabadságharc ledöntésekor még távoli illuzórikus álomként sem fordult meg a fejekben. Érdekesség, hogy 2001-ben, tehát a film elkészülte után készített a filmhez képest jóval komorabb és groteszkebb kőnyomatos illusztrációkat Babits Mihály Jónás könyve című költeményéhez.


Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Gyulai Líviusz grafikai és filmes munkái tele vannak a Jónáshoz hasonló finoman ironikus, archaizáló humorral. Olyan rövidfilmjeiben, mint Az én kis városom (2002), a Könny nem marad szárazon (2003), vagy legújabb sorozataiban (Egy komisz kölyök naplója, 2011–2016; Egy komisz kislány naplója, 2017) kedélyes nosztalgiával idéz meg sosemvolt békebeli korokat, amelyek leginkább Krúdy és Hrabal prózájából, vagy Menzel filmjeiből lehetnek ismerősek. Más filmjeiben a szürke mában élő hőseit helyezi idilli, bukolikus tájakra (Delfinia, 1976 – Lisziák Elekkel közösen), vagy az antik korokból érkező szereplőket ülteti az eszmei emelkedettséget nem toleráló jelenkorba (Új lakók, 1977; Tinti kalandjai, 1987–89 – Szoboszlay Péterrel közösen). Legtöbb filmje gondolatfolyamszerű, vidám csalimese, amelyekben a régmúlt és a közelmúlt a rajzolt térben egymás mellé kerülnek (Golyós mese; Szindbád, bon voyage!, 2001; De Ronch kapitány naplója, 2007).


Erre figyelj!

Az illusztrátorként rendkívül termékeny Gyulai Líviusz metszeteinek, nyomatainak és tollrajzainak aprólékos cizelláltságával ellentétben rajzfilmjeinek grafikai világa jóval stilizáltabb és karikaturisztikusabb. A könnyebb animálhatóság érdekében pont–pont–vesszőcske figurává egyszerűsített, szálkás vonalú Jónás izgő-mozgó mozdulatait a Gyulai-filmek állandó munkatársa, Dékány Ferenc animátor keltette életre.

Olvass tovább!

Lendvai Erzsi: Repríz, Gyulai Líviusz: időutazás álló és mozgóképen. Filmkultúra, 2008
Orosz István: Gyulai Líviusz kiállítása elé. Filmkultúra, 2007
Orosz Anna Ida: A pálya szélén. Filmvilág, 2016/5, 42-44.

A rendező

Gyulai Líviusz grafikusművész 1968-ban, teheráni kiállítására készülve (MTI Fotó: Herczeg István)

Tudtad?

A Jónás Gyulai Líviusz második rajzfilmje, amelyet meghívtak az 1997-es Cannes-i Filmfesztivál versenyprogramjába. 1978-ban első önálló rendezését, az Új lakók című rövidfilmjét mutatták be a neves francia filmfesztiválon.