Jutalomutazás

 

A dokumentarista játékfilmezés trendteremtő alapműve, a Budapesti Iskola megkerülhetetlen alkotása, a szocializmus erjedését feltáró válságfilmek ikonikus darabja.

színes magyar játékfilm, 1975, rendező, forgatókönyvíró: Dárday István, Szalai Györgyi
(Szalai Györgyi társrendezőként nincs a kópián feltüntetve)

operatőr: Koltai Lajos, főszereplők: Tamás Kálmán, Tamás Kálmánné, Borsi József, Simai Mária, Márton István, Hollósi József, 85 perc, felújítás: SD digitális maszter

A film adatlapja a Filmkeresőn

A teljes film elérhető itt:

Miről szól?

A járási vezető örömteli hírt kap, egy úttörőt küldhetnek harminc napos angliai jutalomutazásra. A hivatali gépezet azonnal munkához lát és meg is találják a nyolcadikos Balogh Tibit (Borsi József). A fiú jól tanul, tud gitározni és fizikai dolgozók a szülei, azaz tökéletesen megfelel a bürokrácia elvárásainak. Az elvtársak gyorsan kiruccannak a faluba, összeszedik a munkahelyről a szülőket és kis ünnepséget rögtönöznek. A zökkenőmentesen dolgozó központ a megszeppent családdal ott helyben aláíratja a papírokat, de Tibi anyja (Tamás Kálmánné) később meggondolja magát. Nem akarja elengedni a fiát.

Mitől különleges?

A Jutalomutazás fikciós dokumentumfilm, azaz olyan előre kidolgozott cselekményű játékfilm, amit eredeti helyszíneken, amatőr szereplőkkel forgattak. Dárday István és Szalai Györgyi a drámai sűrítés helyett a hétköznapi pillanatokra, a tétova pillantásokra és gesztusokra fókuszálnak. Nem ítélkeznek, nem rajzolják el a figurákat. Itt senki sem rossz ember, csak épp mindenki a saját nézőpontjához ragaszkodik. A hivatal egyetlen célja, hogy a hatékonyság látszatát keltse, miközben agresszívan viselkedik és vészesen eltávolodik azoktól, akikért valójában dolgoznia kellene. A szülők érvei is érthetőek, ám az is nyilvánvaló, évszázados előítéletek vezérlik őket.

A sokat hangoztatott modernizáció a falu gondolkodásmódját és a hatalom arroganciáját is érintetlenül hagyta. 

A hangzatos jelszavak és eszmék mögött életidegen mechanizmusok működnek. A központ és a kisember konfliktusa végül látszólag oldódik csak fel. A lényeg, hogy valaki üljön az Anglia felé tartó repülőgépen, a többi nem számít. A Jutalomutazás a bürokrácia rendszerszintű hibáit veszi célba, a szocializmus nyugalmas felszíne mögötti lassú enyészetet mutatja meg. A film a konkrét történelmi kontextusból kiragadva is érvényes és hatásos. Érzékenyen ragadja meg, miként reagál egy összeszokott, zárt kisközösség az új kihívásokra.

Hitelessége a mai napig mellbe vágja a nézőt

Hogyan készült?

A korábbi dokumentumfilmjeiket az alkotók számos helyre vitték, filmklubokat és vitaesteket szerveztek. A „társadalmi forgalmazásnak” nevezett módszer segítségével Dárday és Szalai a következő filmekhez is anyagot gyűjthetett, illetve a szereplőket is így találták. A Jutalomutazás egy megtörtént eseményből indult ki. Az amatőrök ha nem is a saját sorsukat, de a saját identitásukat adták a filmhez. Mivel a szituációkat leszámítva semmi nem volt előre meghatározva, a szókincsükkel és gesztusaikkal tették életszerűvé a jeleneteket.  

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A hetvenes évek közepére a magyar filmgyártásban hangsúlyossá váltak a társadalmi érdeklődésű dokumentum-játékfilmek. A filmtípus nemzetközi szinten is figyelmet keltett, az irányzatot Budapesti Iskola névre keresztelték a külföldi kritikusok. Dárday és Szalai alkotása e vonulat fontos nyitódarabja, de a szocializmus lassú erjedését feltáró válságfilmek közé is besorolható. A Jutalomutazás megkerülhetetlen alapmű. Erőteljes hitelessége a mai napig mellbe vágja a nézőjét.


Egy emlékezetes jelenet

Az apa hazaér a kocsmából és befekszik a felesége mellé. Különös ágyjelenet bontakozik ki, itt dől el, elengedik-e a szülők a gyereket. Az alulvilágott képeken elharapott félszavak, tétova érintések küzdenek, a férfi és a nő között a politika fekszik a hitvesi ágyon. Az asszony a vitában a végső fegyveréhez nyúlva a testét veti be. A Jutalomutazás a kész állítások helyett folyamatosan kérdez. A felszínen látszólag alig történik valami, de a formális viselkedés mögött egy-egy pillanatra felvillan a szereplők valódi arca.

Olvass tovább!

MMA Lexikon
Létay Vera: Szemünk, a felvevőgép. Dárday István: Jutalomutazás. Filmkultúra, 1975/2, 43- 48.
Székely Gabriella: A Jutalomutazás és közönsége. Filmkultúra, 1975/4, 100-101.
Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása”, Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel. Filmvilág, 1983/7, 4-8.
Zsugán István, Szalai Györgyi: Talpalatnyi hitel. Filmvilág, 1988.02.
Czirják Pál: „Mi filmet filmkészítés közben csinálunk” – beszélgetés Szalai Györgyi filmrendezővel. Apertúra, 2014. tavasz

A rendező

Szalai Györgyi és Dárday István 1994-ben (MTI Fotó: Götze Krisztina)

Dárday István adatlapja a Filmkeresőn
Szalai Györgyi adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

Bár Dárday István – a korszak kezdő filmrendezőihez hasonlóan – sokat köszönhet Nemeskürty Istvánnak, kapcsolatuk nem volt konfliktusmentes. A korszak filmgyártásának meghatározó karaktere nem engedte, hogy a rendező a stáblistán teljes nevével, Dárday Abriani Istvánként jelenjen meg – a pártállam idején a nemesi származásra utaló, y-ra végződő családnév, vagy a kettős név nem volt elfogadott – illetve állandó alkotótársát, Szalai Györgyit sem tüntethette fel társrendezőként. 

Plakát

Tervező: Máté András (forrás: NFI)