Kádár Kata

 

Filmballada az egymástól elválasztott, halálukban egymásra talált szerelmesekről, Kodály Zoltán zenéjével.

fekete-fehér magyar rövidfilm, 1944, rendezte: Szőts István

operatőr: Dulovits Jenő, zene: Kodály Zoltán, ének: Szilvássy Margit, szereplők: Szellay Alice, Halász Géza, 10 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn (a Szerelmes szívek című filmösszeállítás részeként)

A teljes film elérhető itt (a Videotóriumon csak oktatási intézmények számára):

Miről szól?

Gyulainé megtiltja fiának, Gyulai Mártonnak, hogy Kádár Katát, a jobbágyleányt vegye feleségül. A legény bánatában világgá megy, induláskor egy fehér kendőt kap szerelmétől, melynek színe változása a lány sorsának fordulását jelzi majd. Hegyeken, erdőkön át vándorol, de egyszer csak észreveszi, hogy a fehér kendő vörösre változott, jelezve, hogy szerelmét baj érte. Visszafordul, falujának határában egy pásztortól megtudja, hogy kedvese már nem él, anyja elfogatta és a tóba dobatta. A legény a tó partjára megy, ott siratja szerelmét. Ekkor Kádár Kata alakja tűnik fel a víz alatt, és hívogatja a legényt, aki nem habozik, a vízbe ugrik, és elmerül a lánnyal. A tóból nemsokára egymással ölelkező vízililiom és tavirózsa nő ki. Gyulainé letépi és eltapossa a mindkettőt. A virágok megszólalnak és elátkozzák a szívtelen asszonyt.

Mitől különleges?

Szőts István, az erdélyi táj szerelmese költői képi világot varázsolt a klasszikus székely népballada és az általa ihletett Kodály Zoltán zenemű köré. A film vizuális elemei túlnőnek az aláfestő funkción, és a táj szépsége, a képek gazdagsága, a fények és árnyékok fantasztikus játéka a filmélmény legfontosabb részévé válik.

Egy teljesen új művészi hitvallás megvalósítására törekedett

Hogyan készült?

A Gyilkos-tó mellett és környékén leforgatott felvételeket Dulovits Jenő amatőr fényképész, az ellenfények mestere készítette. Kodály Zoltán az eredetileg zongorára és énekhangra komponált művéből a film részére kamarazenekari átiratot készített. Szőts ezt használta alapanyagnak, s ennek ütemére vágta meg a képsorokat. 

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Szőts István szakított a Horthy-korszak profitorientált magyar filmgyártásának hagyományaival,

és egy teljesen új művészi hitvallás megvalósítására törekedett. Bár első filmje, az Emberek a havason a Velencei Filmfesztiválon sikert aratott, itthon mind a közönség, mind a filmszakma részéről hideg fogadtatásra talált. Szőts ennek ellenére tovább haladt a megkezdett úton.

A Kádár Kata képi világa éppúgy az erdélyi tájak varázslatos szépségéből és a rendező hozzájuk fűződő mély érzelmeiből születik, mint az Emberek a havasoné. Azonban a korabeli gyártási szisztéma korlátozta a művészi szabadságot. A producer által kiválasztott énekes nem felelt meg a rendező eredeti elképzeléseinek. Szőts István úgy érezte, hogy Szilvássy Margit előadásmódja mesterkéltté teszi a filmet.

Hasonlóan vélekedett a Magyar Film kritikusa is: „…Az egyszerű és mégis szívbemarkoló, a nép lelkében született balladához egy kulturált, iskolázott, sőt a szövegrészt illetőleg teljesen érthetetlen éneklés lerombolta a kép nyújtotta élményt. Itt a szöveg lett volna a fontos és éppen ez hiányzott. Egy kevésbé nagyszerű énekesnő jól érthető szövegmondása sokkal többet eredményezett volna. A tragédia, amelyet ez a gyönyörű ballada magában hord, komikummá torzult és hangos nevetést váltott ki a közönségből, amikor Szilvássy a különböző beszélő szereplőket hangszíne változtatásával akarta érzékeltetni…” (Magyar Film, 1944. június 1.)

A film egy hat részből álló összeállítás egyik epizódjaként került forgalomba.


Egy emlékezetes jelenet 

Gyulai Márton a tó partján siratja a vízbe fulladt Kádár Katát. A lány megjelenik a víz hullámzó felszíne alatt, majd kiemelkedik a vízből, és csókkal csábítva magával viszi szerelmét a tó mélyére. 

Olvass tovább!

MMA Lexikon
Pintér Judit: Palackposta-bontás, Szőts István röpirata. Filmvilág, 2011/9, 4-7.
Szőts István: Egy önéletrajz részletei. Filmvilág, 1989/12, 3-17.

A rendező

Szőts István (fotó: Kardos Sándor/NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

A film drámai gondolati anyagát hordozó balladaszöveg előadását Szőts egy népdalénekessel képzelte el, a producer azonban a rendező megkérdezése nélkül az Operaház magánénekesnőjét, Szilvássy Margitot kérte fel.