Miről szól?

A levelező szakon agrármérnöknek tanuló Juli (Monori Lili) az ózdi téglagyárban kezd dolgozni betanított munkásként. Bodnár János (Jan Nowicki), a művezető azonnal szemet vet rá, már másnap házassági ajánlatot tesz neki. A nő nemet mond, de később mégis összejön a kitartóan udvarló férfivel. Nem árulja el neki, hogy házasságon kívül már született egy gyereke. Bodnár rájön az igazságra, és úgy tűnik, hajlandó a kisfiút elfogadni, a saját rokonai előtt mégis titkolja a létezését. Juli, aki ekkor már a közös gyereküket várja, a férfi tiltása ellenére elmond mindet a családnak. Bodnár ezt képtelen megbocsátani a nőnek, és szakít vele.

Mitől különleges?

Mészáros Márta volt az első női rendező, aki 1975-ben elnyerte a Berlini Filmfesztivál fődíját, az Arany Medvét. Az Örökbefogadást a külföldi kritika feminista filmként ünnepelte. Mészáros nem tartotta annak, ennek ellenére következő rendezésével, a Kilenc hónappal még markánsabban állt ki a női önrendelkezés szabadsága mellett. Főhőse, Juli igazi autonóm személyiség, aki a társadalmi elvárásokkal szemben a saját útját járja. Hosszú ideig ellenáll Bodnárnak, és amikor járni kezdenek, akkor sem hajlandó teljesen feladni a szabadságát. Folytatja a tanulmányait, annak ellenére, hogy a férfi feleslegesnek tartja, és nem szégyelli azt sem, hogy fia apjával továbbra is jó viszonyt ápol. A párkapcsolat álcája alatt valójában értékrendbeli különbségeken alapuló akaratérvényesítési küzdelem zajlik. János a hagyományos családmodell híveként birtokolni akarja Julit, stabilitást, állandóságot, szilárd anyagi hátteret ígér neki, amire a nőnek – már csak a fia és születendő második gyereke érdekében is – szüksége is lenne, de cserébe le kellene mondani a függetlenségéről, és arról az igényéről, hogy a férfi, akivel együtt él, ne csak szeresse, de meg is értse őt.

A Kilenc hónapban Monori Lili és Jan Nowicki mellett a harmadik főszerepet az ózdi gyárvidék játssza. Kende János felvételei szociografikus igénnyel rajzolják meg a munkásvilág szűkre szabott tereit a gyártósoroktól a szocreál hangulatú üzemi étkezdéken át a pasztellszínű panelbelsőkig. A szabadban felvett jelenetek hátterében állandóan ott füstölnek a gyárkémények, sőt Juli és János lakásainak ablakai is pont arra néznek. A férfinek nincs ellenére a látvány, saját házát is ezen a környéken kezdi felépíteni, és csak itt tudja elképzelni a közös életüket, a nő viszont legszívesebben elhagyná Ózdot az egyetemi diploma megszerzése után. Mészáros filmjében a hólepte, szürke város egyszerre realista és szimbolikus színtér, ahogy a lány szüleinek jóval barátságosabb hangulatú tanyasi háza is az.

A társadalmi elvárásokkal szemben a saját útját járja

Hogyan készült?

Az Örökbefogadás sikerének köszönhetően a rendező kapott egy párizsi ösztöndíjat, ott írta meg a film történetét – a forgatókönyvön később Kóródy Ildikó és Hernádi Gyula is dolgozott. A férfi főszerepet élettársára, a lengyel Jan Nowickire osztotta, Monori Lilit pedig első filmszerepe, A tanú alapján választotta ki. A felkérés idején a színésznő állapotos volt, Mészáros pedig rábeszélte, hogy a kamerák előtt szüljön. Először egyetlen orvos sem akarta elvállani, hogy egy forgatócsoport jelenlétében vezesse le a szülést, de végül sikerült meggyőzni egy fiatal ügyeletes orvost, miután a kórház igazgatójának engedélyét is megszerezték. A stáb két hétig állt készenlétben a szülés megindulására várva. A jelenet lefilmezése után Kende János operatőr elájult.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Kilenc hónap az Örökbefogadás folytatásának is tekinthető, mindkettőben egy erős, férfiak által kihasznált nő dönt úgy, hogy a társadalom rosszallásával nem törődve, egyedül is vállalja az anyaságot, és nem mellesleg a karrierjéről sem mond le. Bodnár karakterének alulírtsága felróható az alkotóknak, ezzel együtt

Sokan erkölcstelennek bélyegezték a rendezőt és a főszereplőjét is; nemcsak a nézők, akik az alkotóknak címzett levelekben fejezték ki a felháborodásukat, de a kritikusok egy része is. Szerintük Mészáros „szinte teljesen megfeledkezett Julika felelősségéről” és „nemcsak kórképet szándékozik nyújtani a mentális, szexuális élet zavaraiból, hanem egy (…) már-már abnormálissá váló magatartást értékké növeszt, példaként állít elénk”.
A film Cannes-ban megkapta a FIPRESCI-díjat, Monori Lili pedig a Magyar Filmkritikusok Díja mellett a Teheráni Filmfesztivál elismerését is elnyerte.

Egy emlékezetes jelenet

Jánosék a férfi rokonainak segítségével a félkész családi házon dolgoznak. Amikor leendő anyósa arról mesél Julinak, hogy mekkora örömöt jelent az elsőszülött gyerek, a lány úgy dönt, Bodnár tiltakozása ellenére elárulja a rokonságnak, hogy már van egy ötéves gyereke. A reakciók kiábrándítóak, a családtagok válogatott jelzőkkel illetik Julit, aki szerintük kihasználja Jánost. A férfi felháborodottan zavarja el őket, de amikor kettesben maradnak, a nőt kezdi el hibáztatni. Mészáros Márta elmondása szerint miután a film a televíziós premiernek köszönhetően szélesebb közönséghez is eljutott, a nézők egy jelentős része ugyanolyan szavakkal minősítette Julit, mint Bodnár és a családja.

A rendező

Mészáros Márta és a stáb a Kilenc hónap forgatásán (fotó: Szóvári Gyula)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

Tervező: Helényi Tibor (forrás: NFI)