Miről szól?

A legkülönfélébb magyar tájegységek változatos népi táncai szemet gyönyörködtető felvételeken elevenednek meg előttünk. A SZOT Művészegyüttes a magyar néptánc gazdag hagyományait hét képben villantja fel.

Mitől különleges?

A Magyar táncképek nemcsak fontos népművészeti dokumentum, de a legismertebb és legsikeresebb táncfilmjeink egyike. A film alapjául szolgáló színpadi produkció, a Magyar Képeskönyv a hazai néptáncművészet egyik iskolateremtő klasszikusa. A SZOT Művészegyüttes híres száma az ország különböző vidékeiről gyűjtött táncokat fűzte egybe. A bemutatott koreográfiák többféle hagyományt egyesítenek. Akad itt üveges, csárdás, kanásztánc, sarkantyús verbunk és menyasszonytánc is.

Banovich Tamás a korszak lehetőségeinek megfelelően nem a szabad ég alatt, hanem festett díszletek között vitte filmre a gyors számokat.

A rendező nemcsak rögzíti és megmutatja, de a választott filmnyelvi megoldásokkal érzékelteti is a táncok sebes ritmusát. A térben akadálytalanul közlekedő kamera, a feszes vágások, a mozgó alakokat és arcokat kiemelő kompozíciók, a színek és minták szédítő kavalkádja pontosan illeszkednek az energikus táncok sodró lendületéhez.

Hogyan készült?

Az ötvenes évek első felében a hazai táncélet számos új intézménnyel bővül. A nagy létszámú szovjet állami együttesek mintájára itthon is számos társulat alakult, közöttük a Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) Művészegyüttese Molnár István vezetésével. A korabeli hatalom célkitűzéseinek megfelelően a SZOT Művészegyüttes feladata a dolgozók hazafias nevelése és a nemzeti hagyományok ápolása lett. Molnár István az ország különböző részeiből származó amatőr táncosokból állította össze az együttest. Nem a tánctudás érdekelte, inkább a markáns karaktereket kereste. A SZOT Művészegyüttes egyik legnagyobb sikere a Magyar Képeskönyv című összeállítás lett, melyet a korabeli kritika a legjobb magyar táncprodukciók közé sorolt.

A kolozsvári születésű Molnár István a magyar néptáncművészet egyik legfontosabb alakja. Eredetileg Bukarestben végzett a Testnevelési Főiskolán, 1936-ban román színekben tornászként még a berlini olimpián is részt vett. A második világháború alatt Erdélyben és Magyarországon gyűjtött néptáncokat, majd Magyar tánchagyományok címmel fontos könyvet is írt a témában. Később táncosok tanításával foglalkozott, ehhez saját képzési technikát dolgozott ki. Nyugdíjba vonulásáig számos meghatározó táncegyüttes vezető koreográfusaként dolgozott.

A film operatőre, Badal János a színes film mesterének számított. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1951-ben szerzett diplomát, az első általa fényképezett nagyjátékfilm az 1953-ban készült Rákóczi hadnagya volt Bán Frigyes rendezésében. Később, az 1956-os forradalomban való érintettsége miatt kitették a filmgyártól, ezért elhagyta az országot. 1957-ben Párizsban telepedett le, ahol tovább dolgozott. Operatőrként rengeteg filmben működött közre, többek között Jacques Tati, Jules Dassin és Fred Zinnemann munkatársaként.

Banovich Tamás a Színház- és Filmművészeti Főiskola 1945 utáni első osztályában végzett. Mivel betűrendben osztották ki a bizonyítványokat, ő volt az egyes számú magyar filmrendezői diploma tulajdonosa. Az Eltüsszentett birodalom című parabolisztikus mesefilmjét 1956-ban betiltották és csak a rendszerváltás után mutatták be. A hivatalos kultúrpolitika sokáig mellőzte, végül csak 1964-ben rendezhetett újra játékfilmet. Az életbe táncoltatott lány korábbi táncfilmes tapasztalataira épült, és elnyerte a cannes-i filmfesztivál technikai díját. Elismert és keresett díszlettervezőként később számos meghatározó magyar filmben dolgozott, Jancsó Miklós állandó munkatársa volt.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A mozgókép egyetemes történetében a táncfilmek önálló vonulatot képeznek. Bármilyen stílusról vagy műfajról legyen szó, ezekben az alkotásokban a tánc központi jelentőségű, akár szorosan kapcsolódik az elbeszéléshez, akár önállóan, önmagáért van jelen a filmen. A legizgalmasabb táncfilmek különleges filmnyelvi eszközöket használnak, hiszen a tánc kifejezőeszközei egészen mások, mint a színház, az irodalom, a zene vagy a képzőművészet esetében.

Bár a legelső magyar film A táncz volt, az 1901-ben készült alkotást itthon mégsem követte a látványos táncfilmek hosszú sora. Banovich Tamás alkotása nemcsak az ismertterjesztő néprajzi dokumentum és a zenés klip egyik korai előfutára, de a magyar film történetében is hiánypótló kuriózum. A Magyar táncképek a világ számos országába eljutott, és a televízió is többször műsorra tűzte. A rövidfilm sikerét követően Banovich Tamás még számos hasonló táncfilmet készített.

Egy emlékezetes jelenet

A kamera elé tartott szalagos bot nemcsak a Magyar táncképek különböző jeleneteit összefűző, rendszeresen visszatérő motívuma, de a színváltásokat is jótékonyan elfedi. A szocialista realizmus idilli stílusát idéző, festett bárányfelhős gátoldalról lesétáló lányok épp a napi munkából térnek haza, majd szépen kiöltözve táncolni mennek a legényekkel.

A rendező

Banovich Tamás (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn