Szomorú portré a magyar társadalomról öt feltaláló kudarcain keresztül. Kovács András dokumentumfilmje a hatvanas évekből, ami bárcsak ne volna aktuális ma is.
fekete-fehér magyar dokumentumfilm, 1964, rendező: Kovács András
operatőr: Vagyóczky Tibor, 79 perc
Miről szól?
A film öt magyar feltalálót mutat be, akiknek fejlesztései nagy hasznot hajthatnának az ország gazdaságának. Szabó István a görgős eke, Pál József a légpárnás köszörű, dr. Heller László a légkondenzátor, Strovszki István a kondenzátor-tekercselő automata, Mohácsi Károly pedig a csőkutas öntözési rendszer kidolgozója. Közös bennük, hogy az emberi kicsinyesség, a szakmai féltékenység és a döntéshozók hozzá nem értése miatt nem teljesedhet ki a pályájuk.
Mitől különleges?
A Nehéz emberek a kádári konszolidáció korának egyik jelképes alkotása, melyben a megszólalók vitatkozva és kritizálva mutatnak rá a rendszer kijavíthatónak ítélt problémáira. A riportokból és összekötő szövegekből lazán összefűzött dokumentumfilm olyan általános mintát tár fel, mely cseppet sem hízelgő a nagyvállalatok irányítóira nézve, és amely már a gazdasági reformok szükségét vetíti előre. Kovács András ezúttal rendezőként és riporterként is dolgozik, és figyelmét a legkisebb következetlenség sem kerüli el.
Hogyan készült?
A film előzménye egy vita, amely a Népszabadság hasábjain zajlott a hatvanas években azzal kapcsolatban, milyen keretek között tudnak érvényesülni a tehetséges emberek Magyarországon. A forgatáshoz nem írtak forgatókönyvet, Kovács András rendező ugyan az újságírók előzetes információi alapján választotta ki az alanyokat, de a riportok spontán módon alakultak. Mivel a nyilatkozók erős kritikát fogalmaztak meg a fennálló rendszerrel kapcsolatban,
maguk az alkotók is kételkedtek abban, hogy engedélyt kapnak-e az elkészült mű bemutatására.
Végül Aczél György javaslatára úgy döntöttek, hogy először Kádár Jánosnak vetítik le a filmet, akinek jóváhagyása biztosíthatja a további forgalmazást. Kovács András visszaemlékezése szerint Kádár a vetítés után felállt, és mielőtt távozott volna, csak annyit mondott: „Hát, ez sajnos így van.” Ez a néhány szó elég is volt ahhoz, hogy mozikba kerüljön az alkotás.
Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?
Kovács András rendező 1950-ben szerezte diplomáját a Színház és Filmművészeti Főiskolán, majd 1951-57 között a Dramaturgiai Tanács osztályvezetőjeként dolgozott. Itt a megvalósítandó tématervek és az előzetesen benyújtott forgatókönyvek ideológiai szempontú ellenőrzése volt a feladata. 1960-ban elhagyta a hivatali állást, és visszatért eredeti szakmájához, a rendezéshez. Közéleti kérdések iránti fogékonysága azonban továbbra is megmaradt, filmjeiben az érdeklődő, kritikus, töprengő szemlélet vált uralkodóvá. Az évtized politikai modernizmusa nagy hatással volt a munkáira, 1963-ban Párizsban járt egy ösztöndíjjal, ahol megismerkedett a cinema direct és a cinéma vérité irányzataival. Ezek hatása alatt maga is a spontán, természetes felvételeket, a valóság közvetlen bemutatását részesítette előnyben, azonban nem pusztán szemlélője volt a világnak, hanem kutató értelmezője is. A Nehéz emberek bemutatásakor erősen tematizálta a közbeszédet, és nagy szerepet játszott abban, hogy a következő évtizedben különösen megerősödő dokumentarista irányzat Magyarországon komoly rangot nyerjen.
Egy emlékezetes jelenet
A részlet Pál József Kossuth-díjas feltaláló portréja, aki feltalálta a légpárnás köszörűt. Ennek segítségével a kézi munkát helyettesítve, precízen és gyorsan lehet lecsiszolni a különböző felületeket. A csepeli munkás minden elismerést megkapott teljesítményéért, azonban mégsem elégedett annak népgazdasági hasznosulásával. Kovács András a riporter szerepébe bújva megpróbálja kideríteni, mi az oka annak, hogy bár az eszköz valószínűleg külföldön is eladható lenne, Magyarországon mégis leállították a gyártását. A feltalálóval rögzített beszélgetés után megkeresi a többi érintettet is, és a nyilatkozatokból egy egészen abszurd történet kerekedik ki. A hozzá nem értő vezetők és a bürokrácia miatt a megoldást még a hazai iparban sem alkalmazzák, pedig nagyban megkönnyítené a munkát. A stáb az oknyomozó riporterek szívósságával tárja fel a problémát, kiszállnak az érintett üzemekbe, ütköztetik a megszólalók érveit, majd világosan rámutatnak a logikai hibákra. Pál József találmányának története nem is egyedisége, inkább modellszerűsége miatt érdekes, és a film többi epizódjával kölcsönösen erősítik egymást.
Olvass tovább!
MMA Lexikon
Nádasy László: Hol vannak ma a „nehéz emberek”? Egy dokumentumfilm keletkezéstörténetéből. Filmkultúra, 1970/1, 12- 19.
Gelencsér Gábor: Staféta a labirintusban. Filmvilág, 2015/7, 10-15.
Kovács András: A szerencse fia. Filmvilág, 2015/7, 15-18.