N. N., a halál angyala

 

Herskó János szatírája személyes, (ön)ironikus számvetés, slusszpoénja pedig a rendező disszidálása.

színes magyar játékfilm, 1970, rendező: Herskó János

forgatókönyvíró: Herskó János, Bíró Zsuzsa, operatőr: Zsombolyai János, vágó: Kármentő Éva, zene: Vukán György, hangmérnök: Pintér György, főszereplők: Gábor Miklós, Ruttkai Éva, Törőcsik Mari, Őze Lajos, Pécsi Ildikó, Darvas Iván, 95 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

A teljes film elérhető itt:

Miről szól?

Korin György (Gábor Miklós) az ország legnépszerűbb pszichológusa, saját műsora van a tévében. Éppen egy új, nagyszabású sorozat elindítására készül, amikor elterjed, hogy balesetben meghalt. A férfi nem siet, hogy eloszlassa a félreértéseket, kíváncsian figyeli, hogyan reagálnak a hírre rokonai, barátai, tanítványai, és még a tévé róla szóló beszélgetős emlékműsorába is belenéz. Amikor lelepleződik a tévedés, sértődött kollégája-riválisa, Matheidesz-Máthé Károly (Mensáros László) visszamondja a szereplést az új műsorában, és kiderül az is, hogy felesége (Ruttkai Éva) el akar válni tőle.

Mitől különleges?

Herskó János utolsó rendezése alaposan megvezeti a nézőt. A nyitó képsorok alatt egy televíziós adásból láthatunk részleteket, a főszereplő, Korin György új műsoráról mesél a riporternek. A komoly hangvételű, intellektuális diskurzust vidám zenével aláfestett főcím követi, amely alatt Korin egy taxissal (Törőcsik Mari) versenyezve Budapest utcáin autózik át. Egy belvárosi bérlakásba érkezik meg, ahol kabaréba illő jelenet bontakozik ki a szemrevaló háziasszony (Pécsi Ildikó), a féltékeny férj (Őze Lajos) és közte. Klasszikus vígjátéki folytatást ígér a baleset is, amely után a halottnak hitt főhős épp a korábban látott taxislány segítségét kénytelen igénybe venni.

Nemcsak az alaphelyzet, de sok esetben a színészi játék is a félreértéseken alapuló komédiákat idézi, Herskó filmje azonban a műfaji álca mögött valójában egy 

végtelenül személyes, (ön)ironikus művészi számvetés és önreflexív mozgóképes búcsúlevél is egyben.

A történet követhető akkor is, ha nem tudjuk, hogy a főszereplő valójában a rendező alteregója, a karakter helyzete, dilemmája azonban átélhetőbb – és így a film tétje is nagyobb – az életrajzi vonatkozások ismeretében.

Herskó az N. N. készítésének idején már a hazai filmipar megkerülhetetlen szereplőjének számított. A Színház- és Filmművészeti Főiskola tanáraként három osztály indított el a pályán, a MAFILM 3. Játékfilmstúdiójának vezetőjeként, „szocialista produceri” minőségében 37 film megszületésében működött közre. Tanítványok, tisztelők, a hatalmától függők és a hatalmát irigylők vették körbe. Korin Györgyhöz hasonlóan ő is a negyvenes évei elején járt, vagyis annak a generációnak volt a tagja, amely már felnőttként élte át a 2. világháborút követő politikai átrendeződést, 1956-ot, és megkötötte a maga kompromisszumait a konszolidáló Kádár-rendszerben. Korin tervezett új műsora is a negyvenesek felelősségét boncolgatná – ebből végül nem látunk semmit –, helyette a teljes filmből lesz számvetés, amelyben nem csak az életközepi válságba került pszichológus főszereplő, de Herskó dilemmái és kétségei is mérlegre kerülnek.

A film utóélete is elválaszthatatlan a rendező sorsának alakulásától

Hogyan készült?

A filmet Herskó a saját maga által igazgatott 3. Játékfilmstúdió égisze alatt készítette el. A forgatókönyvet azzal a Bíró Zsuzsával közösen írta, aki bemutatkozó rendezésének, a Vasvirágnak a dramaturgja volt, és később minden filmjében szerepet vállalt. Zsombolyai János operatőrrel előző rendezésében, a Szevasz, Vera!-ban (1967) dolgozott együtt. Visszatérő alkotótárs volt Törőcsik Mari is, aki korábban a Vasvirágban, a Két emelet boldogságban (1960) és a Párbeszédben is feltűnt. A tévériporter szerepét az önmagát alakító Vitray Tamás kapta, a főszereplő válni akaró feleségét pedig azzal a Ruttkai Évával játszatta el, aki korábban a Korin Györgyöt megformáló Gábor Miklós házastársa volt.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az N. N., a halál angyala annyira személyes film, hogy nemcsak az értelmezése, de utóélete is elválaszthatatlan a rendező sorsának alakulásától. Herskó a film elkészítését követően Svédországba emigrált – későbbi visszaemlékezései szerint a döntés már a forgatás előtt megszületett –, az N.N.-t ezután azonnal levették a mozik műsoráról, így sem a közönségre, sem a kritikára nem tudott mélyebb benyomást tenni. Ha volt is a rendezőnek olyan szándéka, hogy vitákat indít be a felvetett témák kapcsán, például a közélet szereplőinek felelősségéről, az lehetetlenné vált.

Filmje ugyanakkor, utólag visszatekintve, izgalmas és tanulságos hangulatjelentés a ’68-as illúziók szétfoszlása után a helyüket kereső értelmiségiek világáról. Herskó később, már a rendszerváltás után, úgy nyilatkozott, hogy ezt a rendezését tartja a legfrissebbnek.


Egy emlékezetes jelenet

Az N. N. a bohózatba illő nyitány után ugyan komolyabb hangvételt üt meg – a feleséggel közös jelenetek egy házassági drámából sem lógnának ki –, de később is akadnak benne valóban mulatságos epizódok. Ilyen az a közjáték, amelyben Korint a taxislány, Nusi (ő a címbéli angyal) elfuvarozza a rokonaihoz, akikről kiderül, hogy vérbeli ügyeskedők. Az értelmiségi buborékjából kiszakított férfit begyakorolt koreográfia szerint próbálják megzsarolni. Nusi anyja nyitja a sort (Dajka Margit zseniális az egyszerre nyájas és fenyegető nő szerepében), közben a család férfi tagjai a kompromittáló tanúk szerepét alakítják, hogy nyomatékosítsák a „kérést”, és végül színre lép egy simlis zugügyvéd (Kállai Ferenc) is, aki beviszi a kegyelemdöfést. A jelenetet a színészek önfeledt jutalomjátéka mellett a Herskó által diktált tempó teszi izgalmassá.

Olvass tovább!

MMA Lexikon

A rendező

Herskó János az Örökmozgó moziban, 2002-ben (forrás: MTI Fotó)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

Tervező: Pecsenke József (forrás: NFI)