Pacsirta

 

A magyar színjátszás egyik csúcsteljesítménye, Kosztolányi Dezső regényének megrendítően szép adaptációja.

fekete-fehér magyar játékfilm, 1963, rendező: Ranódy László

író: Kosztolányi Dezső, forgatókönyvíró: Huszty Tamás, operatőr: Illés György, vágó: Morell Mihály, zeneszerző: Farkas Ferenc, hangmérnök: Arató János, főszereplők: Páger Antal, Tolnay Klári, Nagy Anna, Bara Margit, Törőcsik Mari, Szakács Sándor, 98 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

A teljes film elérhető itt (a Videotóriumon csak oktatási intézmények számára):

Miről szól?

A Vajkay-család csendes visszavonultságban tengeti napjait. Az idős házaspár hosszú évek óta reménykedik abban, hogy csúf lányuk megtalálja a párját és a boldogságot. A házias Pacsirtát (Nagy Anna) elküldik egy hétre a rokonokhoz, hogy bemutassák a háromgyermekes, özvegy ispánnak (Görbe János). A magára maradt házaspár ismét összetalálkozik a régi barátokkal, és úgy tűnik, visszatalálnak a régi életükhöz, amit Pacsirtáért feladtak. Színházba mennek, ahol már évek óta nem jártak, mert Pacsirta nem bírja a színházszagot. Az előadás után Vajkayt (Páger Antal) meghívja a kaszinóba a hajdani asztaltársasága. A nyugdíjas levéltáros átmulatja az éjszakát, majd hajnalban, a keserű kijózanodás pillanatában szembenéz az elrontott életükkel, a lányukért feláldozott boldogságukkal.

Mitől különleges?

A Pacsirta a hatvanas években megszaporodó, klasszikus formaelvű filmadaptációk egyik legsikerültebb darabja. A nívós irodalmi feldolgozásairól ismert Ranódy László kitűnő színészvezetéssel vitte vászonra Kosztolányi regényének pszichológiai realizmusát, a kisvárosi provincializmus kritikáját, és a melankolikus számvetést az erkölcs nevében feladott boldogsággal. Kisemberek kis tragédiája ez, amely a vásznon mégis hatalmasnak látszik. Ez Ranódy tiszta vonalvezetésű rendezése mellett elsősorban a színészek érdeme, akik óriási drámai erővel keltik életre a kispolgári életek érzelmi viharait és lefojtott szenvedését. A magyar operatőrök doyenje, Illés György fekete-fehér képein szinte tapintható a környezetrajz, a kisváros bensőséges unalma, a nagy lerészegedések kisszerűsége – és az ebből fakadó kitörési vágy is, amely a Sárszeget elhagyó újságírón kívül mégis elpárolog mindenkiből. Érdekesség, hogy a Kosztolányi-alteregót játszó Latinovits Kosztolányi egyik nyakkendőjét hordja a filmben.

Kisemberek kis tragédiája, amely a vásznon hatalmasnak látszik

Hogyan készült?

Ranódy László pályáját végigkísérte a cenzúrával folytatott harc. Egyik első forgatókönyvét, a Szőts Istvánnak írt Ének a búzamezőkrőlt betiltották, s utána még 22 könyve jutott hasonló sorsra. Kiábrándította a Föltámadott a tenger (Szemes Mihály, Ranódy László, Nádasdy Kálmán, 1953) című propagandafilm forgatása, az ’56-os forradalom leverése, egyes filmjeinek (A tettes ismeretlen, 1957) értetlen fogadtatása, így megunva a politikai lavírozást, érdeklődése a klasszikus irodalmi adaptációk felé fordult. Először Darvas József (Akiket a pacsirta elkísér), majd Móricz Zsigmond (Légy jó mindhalálig) regényéből dolgozott, ezután jött a pálya (egyik) főműve, a Kosztolányi Dezső második regényéből forgatott Pacsirta. A könyvbeli Sárszeg modellje Kosztolányi szülővárosa, Szabadka volt, ahol Ranódy nem tudott forgatni, mert ekkoriban Jugoszláviához tartozott, így választása saját gyerekkora színhelyére, Bajára esett, ahol nem sokkal később másik lírai Kosztolányi-adaptációját, az Aranysárkányt is forgatta.

Ranódynak jó szeme volt a fiatal tehetségekhez, ő fedezte fel a filmnek Moór Mariannát (A tettes ismeretlen), a később Mészáros Márta Napló-filmjeinek főszereplőjévé érő, kilencéves Czinkóczi Zsuzsát (Árvácska), és a Pacsirtában Nagy Annát. A 23 éves Nagy végzős volt a Színművészetin, amikor osztályfőnöke, Ádám Ottó beajánlotta a címszerepre. Ranódy túl fiatalnak tartotta, de a próbafelvétel meggyőzte őt, így aztán Illés György operatőr segítségével próbálták hozzácsúfítani a szép színésznőt a szerephez. Először kollódium oldattal próbálkoztak, hogy ráncossá tegyék az arcát, de attól annyira hámlani kezdett a bőre, hogy az elsősegélyen kötött ki. Így esett a választásuk a műfogsorra, amely emlékezetesen változtatta meg Nagy arcberendezését.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Pacsirta Ranódy László legkiforrottabb műve, amely a magyar újhullám indulásának évében (1963) a klasszikus dramaturgia és az elmélyült lélektani ábrázolás erényeit csillogtatta meg. A Pacsirta 

a magyar filmes színjátszás egyik csúcsteljesítménye, amelyben a korszak nagyágyúi szerepeltek:

Tolnai Klári, Latinovits Zoltán, Bessenyei Ferenc, Darvas Iván, Törőcsik Mari. Páger Antal az 1964-es cannes-i filmfesztiválon a legjobb férfi alakításért járó díjat nyerte a filmért – abszolút megérdemelten.


Egy emlékezetes jelenet

Vajkay lelkifurdalással ér haza az átmulatott éjszaka után: aljas gazembernek tartja magát. Nem a berúgásért, hanem amiért elhazudta a lányához fűződő negatív érzelmeit. Úgy véli, nem szeretik a lányukat, a halálának is örülnének, de a felesége igyekszik cáfolni minden szavát. Kifakadása katartikus hatású, mert a házaspár először beszél őszintén a kétségéről, fájdalmáról. Hogy aztán Pacsirta hazaérkezésével folytatódjon minden úgy, ahogy eddig – immár a keserű sorssal megbékélve, amit a besötétített ablakon áttörő fénysugár színez egy csöppet reménytelibbre.

Olvass tovább!

MMA Lexikon

Kapcsolódó filmhíradó

A rendező

Ranódy László Tolnay Klári (j) és Nagy Anna társaságában a Pacsirta cannes-i bemutatóján (MTI/FRK)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

(forrás: NFI)