Miről szól?

A berlini Regina Jonas (1902-1944) a világ első női rabbija. Már kiskorától fogva a vallás érdekelte, rabbinak készült egy olyan korban, amikor az ortodox zsidó vallás nem engedélyezte, hogy egy nő rabbi lehessen. Sorsának szomorú iróniája, hogy hiába csodálták hallgatói kiváló szónoki képességeiért, szociális érzékenységéért és különleges kisugárzásáért, csak a zsidóüldözések alatt szentelték fel, amikor rabbihiány jelentkezett Németországban. Auschwitzban halt meg 42 éves korában. Történetét az utókor csak a kilencvenes években fedezte fel, amikor amerikai kutatók rábukkantak a leveleire és összegyűjtött újságcikkeire. Előbb monográfia, majd film született az életéről.

Mitől különleges?

akit alig látunk a filmben, személyisége, kisugárzása mégis átjön a képeken. A rendező más zsidó lányok és nők életéből vett képekkel illusztrálja Regináét, amely így a zsidó nők sorsának allegóriájává emelkedik. A film sikerrel festi meg a rabbinő összetett alakját, aki nem volt feminista, nem a nők egyenjogúságáért küzdött, de azt vallotta, hogy minden embernek jogában áll azt a hivatást űzni, amelyet választ. A női rabbinátus lehetősége mellett is az ortodox zsidó vallás felől érvelt, s úgy gondolta, a nőknek a szerénység és alázat erényeit kellene képviselniük. A visszaemlékezésekből, újságcikkekből egy elhivatott, mélyen gondolkodó ember képe rajzolódik ki, aki az egyik legsötétebb történelmi korban is az egyetemes emberi értékek megőrzéséért küzdött.

Hogyan készült?

Groó Diána a Csoda Krakkóban című filmjével járt a 2004-es amszterdami filmfesztiválon, ahol Elisa Klapheck, Regina Jonas életrajzírója megkereste, hogy nincs-e kedve filmet forgatni az első felszentelt rabbinő életéről. Öt–hat éves kutatómunka során alakult ki a film végleges formája és koncepciója. A rendező többek közt játékfilmet és 3D-s fikciós dokumentumfilmet is tervezett Regina Jonasról, amelyben számítógépes animációval keltették volna életre a húszas–harmincas évek Berlinjét. Végül úgy döntött, hogy archív felvételek alapján rekonstruálja a rabbinő életét, amelyben a legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy mindössze két, szinte teljesen azonos műtermi fotó maradt fenn róla, melyeken a felszentelése után látható.

A rendező Berlinben vagy Lengyelországban élő zsidó lányokat és nőket ábrázoló (mozgó)képeket keresett, és korabeli dokumentumfilmek (Berlin, egy nagyváros szimfóniája, Emberek vasárnap, Olimpia stb.) mellett saját gyűjtésű, nemzeti vagy családi archívumokban meglelt anyagokból állította össze a filmet. Közel 50 órányi felvétel gyűjtöttek össze és válogattak át Mógor Ágnes vágó segítségével a bő egyórás filmhez. Az archív felvételek mellett Regina Jones levelezését, korabeli újságcikkeket és az ismerősök, diákok visszaemlékezéseit használták fel, amiket színészekkel és amatőrökkel olvastattak fel (az egyik öregasszony hangját például Groó Diána holokauszttúlélő nagymamája adja). Groó nem akart, de nem is tudott volna beszélőfejes dokumentumfilmet készíteni Regina Jonasról, mert nem éltek már azok az emberek, akik Elisa Klapheck monográfiájában megszólaltak, és akiknek visszaemlékezéseit a rendező fel is használta a filmben.

A film elkészülését tovább nehezítette, hogy 2010-ben megszűnt a magyar filmgyártást finanszírozó Magyar Mozgókép Közalapítvány, és az alkotók nem kapták meg a már megítélt támogatásokat sem, a német és az izraeli koprodukciós partnerek pedig magyar önrész nélkül kiszálltak volna a filmből. A Reginát végül a Londonban élő magyar származású producer-üzletember, George Weisz mentette meg, aki alapítványán keresztül támogatta a film elkészülését. Nem mellékes az a tény sem, hogy George Weisz Rachel Weisz édesapja: ennek is köszönhető, hogy a film angol nyelvű változatában a világhírű filmszínésznő hangján szólal meg a címszereplő (a magyar változatban Fullajtár Andreát hallhatjuk).

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Groó Diána kreatív dokumentumfilmje egyedülálló módon kelti életre a századelő Berlinjét és a húszas–harmincas évek vallásos zsidó közösségeinek világát. Az archív felvételekből úgy is életre kel Regina Jonas személyisége, hogy őt magát alig látjuk a filmben. A Regina Torontótól Szarajevón át Londonig bejárta a világ filmfesztiváljait, és a jeruzsálemi filmfesztiválon a Zsidó tapasztalat elnevezésű kategória fődíját söpörte be.

Egy emlékezetes jelenet

Regina Jonas jelentkezik a Zsidó Tudományok Főiskolájára, és szakdolgozatában a női rabbinátus lehetőségei mellett épp az ortodox zsidó vallás talajáról érvel. Regina nem tartotta magát reformernek, tudta, hogy álláspontja épp az ortodoxiát sérti, amihez ő maga is tartozik. A filmrészletből nemcsak az derül ki, hogy a történelmi idők miként szóltak bele Regina Jones rabbivá szentelésébe, hanem az is, milyen karizmatikus vallási vezető volt Jonas már azelőtt, hogy a zsidó papság hivatalosan elismerte volna azt.

A rendező

Groó Diana Vespa című filmjének forgatásán, 2009-ben (MTI Fotó: Kallos Bea)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

Regina plakát (forrás: IMDb)