Miről szól?

Tóth János kísérleti filmje fény-árnyék játékokkal és az ismert képi, dramaturgiai és zenei sémák megidézésével a mozi hőskora, a képalkotás és a mozgóképkészítés aktusa előtt tiszteleg.

Mitől különleges?

Tóth János operatőr nevét a nagyközönség elsősorban a Makk Károllyal (Szerelem, Macskajáték) és Huszárik Zoltánnal (Elégia, Capriccio, 1969) közösen forgatott játék-, illetve rövidfilmekből ismerheti, önálló alkotóként azonban a rendezőként is jegyzett rövidfilmjeiben teljesedett ki. Tóth már gyerekként kísérletezett a fényvetítéssel, a diaképekkel, később mozigépészként is dolgozott, így a filmkészítés technikai, fizikai aspektusához és a mozi „kézműves” korszakához mély, személyes szálak fűzték. Sajátos alkotói szemlélete operatőri munkáiban is tetten érhető, rövidfilmjeit pedig – a játékfilmes dramaturgia kényszere nélkül – teljes egészében az anyaggal, a formával és a tradíciókkal való kísérletezésnek szentelhette.

A Shine részben a mozi őskora előtt tiszteleg. Címe és központi motívuma a képalkotás legfontosabb elemére, a fényre utal. A film első harmada, mint egy avantgárd mozitörténeti gyorstalpaló, a képkészítés legfontosabb állomásait idézi meg a korai mozgástanulmányoktól a laterna magicán át a celluloid megjelenéséig, majd a némafilmes korszakra is visszautal. Megjelenik az utasításokat kiabáló rendező archetipikus figurája, és olyan jelenetsorok villannak fel a csók- és táncjelenetektől a bűvészmutatványig, amelyekben – a zenei és hangkulisszával kiegészülve – a mozi esszenciája sűrűsödik össze. Tóth filmje nemcsak felmutatja a mozgókép alkotóelemeit, hanem

Hogyan készült?

A rendező eredetileg Kilenc mozidarab címmel szeretett volna tisztelegni a „mozi hajdani és későbbi nagy szellemei” előtt, de a felvett és megvágott anyagot technikai okokból nem tudta egybefűzni. A muszterből két etűd készült – Study I. (1974) és Study II. (1975) –, amelyek az 1976-os Moziképpel kiegészülve Shine – Ragyogás név alatt kerültek egymás mellé. Tóth később a korábbi, másnak fényképezett (Novák Márk: Csendélet) és saját rendezésű rövidfilmjeit is (Aréna, Poézis) hozzákapcsolta a Shine-hoz, így született meg az Örökmozi (1982) című egész estés összeállítás.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Noha Tóth visszautasította az experimentalizmus címkéjét, rövidfilmes munkássága a magyar kísérleti filmezés történetének megkerülhetetlenül fontos része. Saját megfogalmazásában az Örök mozi, és így a Shine is, „az anyag olyan képlékenységének kikísérletezésére irányul, amiben példaképe lehet a filmnek a zene; képi, dramaturgiai és zenei sémák nélkül próbál építkezni, közelíteni igyekszik egymáshoz a művészeteket”.

Egy emlékezetes jelenet

Tóth nemcsak a jellemző filmszituációkat idézi meg, de néhány típuskaraktert és konkrét szerepet is, olyan jeles színészek közreműködésével, mint Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Psota Irén, Benkő Gyula vagy Tordai Teri. Van, aki saját, korábbi szerepét imitálja pár másodpercig, más Fellini világát segít megidézni, míg Latinovits William Blake, mottónak is beillő, Auguries of Innocence című versét szavalja el angolul és magyarul.

A rendező

Tóth János (forrás: NFI)