Miről szól?

Egy róka egy üszkös fadarabbal a kezében felskicceli az univerzumot leképező mindent látó szem szimbólumát egy kitépett füzetlapra, azt egy fa törzsére akasztja, majd a bundája alól előkap egy pisztolyt és főbe lövi magát. A bizarr humorú nyitányt követő nem kevésbé szürreális, sokszor morbidba hajló képsorozatból mintha a kimúlt róka halál előtti, megvilágosító erejű tudatfolyama állna össze. A haiku-szerű, villanásnyi jelenetekben ember és természet kapcsolata kerül keserédes, abszurd fénytörésbe. Az egymástól független, tragikomikus pillanatfelvételek szinte végeláthatatlan sorából groteszk tabló rajzolódik ki. A 42 jelenet között találni kultikus filmek paródiáját, online videók átiratát, bizarr természeti jelenségeket, létező történelmi személyiségek és mitológiai karakterek átiratait, vagy épp a film médiumára reflektáló gegeket.

Miért különleges?

A Symphony no. 42 makrokozmoszig érő mikroszkopikus méretű jelenetei nem egy lineáris narratíva szerint rendeződnek egymás mellé. A humoros füzér ismétlésekre, variációkra épülő, precízen poentírozott epizódjai között képi és akusztikai elemek szolgálnak asszociatív átkötésként, amelyek a hagyományos történetmesélés ok-okozati logikája felől szemlélve esetlegesnek tűnhetnek. A végeredmény egy csupán audiovizuális eszközökkel megkomponált együtthangzás, azaz szimfónia lesz.

A film sajátos, mozaikszerű elbeszélésmódja a heterogén tartalmakat egymás mellé rendelő audiovizuális médiával, a csatornák közötti szörfözéssel, a weboldalak közötti kattintgatással is rokonságot mutat. Ezek során a befogadóban még ott rezonál az előző hír-, kép- vagy videótartalom hatása, de azt rögtön felülírja a soron következő, amelyek összességében furcsa, groteszk egyveleget alkotnak.

Hogyan készült?

A Symphony no. 42 a rendező diplomafilmje, amelyet a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció szakának mesterképzésén készített. A filmbéli jelenetek ötleteit már jóval a diplomafilm készítése előtt elkezdte jegyzetek és szkeccsek formájában gyűjtögetni. Mivel a film szerkesztési koncepciójának hangsúlyos eleme a rendkívül aprólékos, kizárólag zajokra és zörejekre épülő akusztikai megformáltság, azt a film hangtervezőjével, Lukács Péterrel a rajzos előkészületekkel párhuzamosan fejlesztette. A hangsávon hallható természeti hangok nagy része eredeti felvételeket tartalmaz, amelyeket a Srí Lanka-i esőerdőben rögzített az alkotópáros. (Bucsi a filmjét ezért is a Srí Lanka-i bálnáknak dedikálta.)

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Bucsi Réka szokatlan elbeszélésmódú, stilizált látványvilágú animációs rövidfilmjeinek visszatérő motívuma a sci-fi és fantasy filmekre jellemző

Épp ezért nem véletlen talán, hogy a Symphony no. 42 a filmkánon két olyan európai és hollywoodi klasszikusára utal egy-egy villanás erejéig, mint a klasszikus játékfilmes narratívával radikálisan szakító Godard-film, a Bolond Pierrot (1965), és a hollywoodi filmek formai és tartalmi megújulásának (Hollywoodi Reneszánsz) nyitányaként is számon tartott Kubrick-sci-fi, a 2001: Űrodüsszeia (1968).

Bucsi Réka egyike a 2010-es években jelentkező magyar animáció új generációjának, akik a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanultak, és diplomafilmjükkel nagyon hamar bekerültek a nemzetközi animáció szakmai színterére. Rövidfilmjei közül sorban három alkotását, így a Symphony no. 42 után a LOVE és a Solar Walk című filmjét is meghívták a Berlinálé rövidfilmes versenyprogramjába. A Symphony no. 42 bekerült a 2014-es Oscar-díj döntőjébe, a jelöléseket megelőző szűkített tízes listába, a Solar Walk 2018-ban elnyerte a Berlinálén a rangos Audi Rövidfilm-díjat.

Erre figyelj!

A mindössze pár másodpercnyi hosszúságú képsorokban mozdulatok, színek, grafikai elemek vagy épp a képen belüli és kívüli zajok, zörejek adják egymásnak a stafétabotot. A film többszöri megtekintése során fölfejthetők a jelenetek közötti, egymásnak felelgető apró összefüggések, „variációk egy témára”. Néhány emlékezetes példa: az állatkerti elefánt festménye többször feltűnik, előbb az agyát sajtreszelőn aprító nő konyhája falán, utóbb egy férfi közösségi médiás hírfolyamán. A tengerparton a fókával ölelkező nő mintha az előző képsorban kipukkant lufi hangjára kapná fel a fejét. A nyilvános vécében apró fenyőfákat hányó farkas öklendezése groteszk módon ellenpontozza az operaszínpad gigászi pingvinénekesének áriázását. Beethoven grandiózus szimfóniájának szólama az univerzumban visszhangzik.

A rendező

Bucsi Réka (MTI Fotó: Mohai Balázs)

Plakát

Symphony No. 42 (forrás: IMDb)