Szabadíts meg a gonosztól

Egy kabátlopási ügy groteszk lázálommá válik a romokban álló Budapesten.

színes magyar játékfilm, 1978, rendező: Sándor Pál

író: Mándy Iván, forgatókönyvíró: Tóth Zsuzsa, operatőr: Ragályi Elemér, zene: Presser Gábor, szereplők: Psota Irén, Bánfalvy Ágnes, Horváth Jenő, Kútvölgyi Erzsébet, Garas Dezső, Kern András, 88 perc, felújítás: 4K restaurált

A film adatlapja a Filmkeresőn

A teljes film elérhető itt:

Miről szól?

1944 végén járunk, Budapest romokban, de a Végvári Tánciskolában még zajlik az élet. A mulatságot egy légiriadó szakítja meg, és a zűrzavart kihasználva Adorján András (Kern András), a ruhatárosnő fia ellopja az Igazgató úr (Major Tamás) kabátját, hogy a pénzből befizethesse magát a kuplerájba. Adorjánné (Psota Irén) nem akar szégyenben maradni, ezért a gyerekeivel és a sógorával, Svéd Ferivel (Garas Dezső) közösen végigjárják az egész várost, hogy visszaszerezzék a kabátot.

Mitől különleges?

Mándy Iván sajátos írói világát a film nyelvére legjobban Sándor Pál tudta lefordítani. A kultikussá vált Régi idők focija után a Szabadíts meg a gonosztól-ban is

szerencsétlen kisemberek groteszk kálváriájának lehetünk tanúi, csak kevesebb humorral és komorabb hangvételben.

A film témája is tabudöntögető, korábban kevesen merték a vészkorszakot abszurd-groteszk módon felidézni.

Minarik Ede csapatépítési kísérleteihez hasonlóan Adorjánné elkeseredett küzdelme az ellopott ruha felkutatására is erősen szimbolikus aktus. A „sötétkék télikabát bársonygallérral” egyrészt megtestesít egy olyan polgári világot, amely már nem létezik, másfelől az eltűnése célt, illetve az értelmes tevékenység illúzióját is biztosítja a szereplők számára. Nagyjából egy teljes napot felölelő odüsszeiájuk során alászállnak a város legsötétebb bugyraiba, eljutnak egy hajléktalantanyára és a kuplerájba, aztán megpihennek egy mozinál, hogy végül belefussanak a nyilasok csapdájába. A történések belső logikája egy olyan lázálomét idézi, amelyből lehetetlen kikeveredni, és ezt a hatást erősítik a poentírozott, groteszk dialógok, a bevilágítatlan, klausztrofób helyszínek, illetve a színészek szándékosan színpadias játéka.

Lázálom, amiből lehetetlen kikeveredni

Hogyan készült?

Mándy Iván Mélyvíz című színdarabját 1961-ben mutatták be, és mind a közönség, mind a kritika elutasította. A történetből, a musicalbetéteket elhagyva, a rendező állandó alkotótársa, Tóth Zsuzsa írt forgatókönyvet. A hiteles képi világ megteremtését azt tette lehetővé, hogy a város egy része ekkor még magán viselte a háború pusztításának nyomait, és – akárcsak a Régi idők focija forgatásakor – bőségesen rendelkezésre álltak lerobbant épületek és foghíjtelkek.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Régi idők focija mellett ez talán Sándor Pál legemblematikusabb filmje, amely egy sajátos kelet-európai életérzésről, a történelem viharainak kiszolgáltatott kisember makacs túlélési vágyáról mesél érzékletesen. Stílusa a határainkon túl kevésbé rezonál, de Ragályi Elemér operatőri munkáját így is elismerték az 1979-es montreali filmfesztiválon.

Egy emlékezetes jelenet

Miután képtelen megakadályozni, hogy Adorjánnét megerőszakolják a kuplerájban, Svéd Feri visszatér a tánciskolába, ahol az Igazgató úr még mindig a kabátjára vár. Svéd leteremti a nem létező „belső ruhatárról” motyogó férfit, majd közli vele, hogy a kabátja miatt Adorjánnénak meg kellett halnia. Ekkor lép be a nő az ajtón. A bűntudattól gyötört Svéd vigasztalni kezdi a nőt, akit azonban még az átélt trauma sem tántorít el a becsületbeli ügytől, és megígéri az Igazgató úrnak, hogy visszakapja a kabátját.

Tudtad?

A film – amelynek eredeti címe Mélyvíz volt – egy stábfotó nyomán kapta végleges címét. Ádám Kálmán világosító így idézi fel a történetet: „Én írtam ki a táblára Szabadíts meg a gonosztól, ez lett a film címe, Palika azóta is jön egy flaska whiskyvel, csak azt nem tudta, hogy rá gondoltunk, mert őt hívta mindenki a háta mögött kis gonosznak”