Tagfelvétel / Felvétel

 

Miért jelentkezik egy 18 éves kiskommunista a pártba? A felvételi rendszert kritizálni sem kell, önmagától válik a rendszer abszurd karikatúrájává.

fekete-fehér magyar dokumentumfilm, 1972, rendező: Vitézy László

operatőr: Pintér György, 30 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

A teljes film elérhető itt (a Videotóriumon csak oktatási intézmények számára):

Miről szól?

Egy 18 éves fiú jelentkezik a pártba. Négy éve tagja a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, a KISZ-nek, de fiatal kora miatt sokan gyanakvással fogadják a felvételi kérelmét. A film azt követi végig, milyen követelményeket támasztanak a jelentkezővel szemben, milyen feltételeknek kell megfelelnie a fiatal kommunistának. A párttagfelvételi procedúra végül a rendszer működését is megvilágítja.

Mitől különleges?

Vitézy László rövid dokumentumfilmje úgy nyújtja a kádári diktatúra abszurd kritikáját, hogy nem tesz mást, csak rögzíti egy párttagfelvétel folyamatát. Fiatal munkásgyerekeket látunk, akik akadozva, életidegen mondatokban sorolják a Pártról tanult propagandát. A Felvétel első körben a szocialista bürokrácia nyelvének karikatúrájává válik, melyben az ideologikus kijelentések üresen konganak,

 a résztvevők nyelve belebotlik a nehézkes mondatokba, és vicces ellentmondásokba keverednek.

(„Tudomásom szerint minden KISZ-taggyűlésen ott volt. Persze, volt olyan, amikor nem volt ott, de akkor igazoltan hiányzott.”) A film az ideológiai lózungokat is leleplezi, amikor azokat az egyszerű, jóhiszemű munkásgyerek megpróbálja átszűrni a saját világképén, és a film közepére illesztett riportban a vasfüggöny mögé csak megszűrten jutó információk alapján fejti ki véleményét a világpolitikáról. („Van ez az amerikai-vietnámi háború. Ezt nyújtják, mint a rétest. Mi okból? Ezt én nem tudom, de ezzel sem értek egyet, mert egy akkora hatalmas országnak mi szüksége lehet egy olyan kis országra, mint Vietnám?”). Amit az ifjú kommunisták a párttagfelvételi gyűlésen előadnak, az a paranoia felé tartó gyanakvás és az önmaga kisszerűségéről tudomást nem vevő politizálás velejéig abszurd egyvelege.

Hogyan készült?

Vitézy László a Balázs Béla Stúdióban forgathatta le első kisfilmjét, a Felvételt. Későbbi pályája is a dokumentarizmus jegyében telt, részt vett az oktatás helyzetét feldolgozó monumentális – hétórás – Nevelésügyi sorozat elkészítésében, főművének pedig a Vörös föld című dokumentarista játékfilm tekinthető.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Felvétel a groteszk dokumentumfilmek sorát bővíti, amit Gazdag Gyula kezdett meg a Hosszú futásodra mindig számíthatunk című filmjével. Csakúgy, mint Dárday István Fogadalomtétele (1975), a Tagfelvétel is a pártszervezetek működésének visszásságairól tudósít. A banális eset a képi rögzítés során modellértékű tünetévé válik a rendszernek, csakúgy, mint A határozat című dokumentumfilmben.

 
Egy emlékezetes jelenet

Megfogalmazódik a visszatérő kérdés: miért akarja felvetetni magát egy 18 éves fiatal a Pártba, milyen tevékenysége jogosítja fel őt a tagságra, mire a 18 éves fiatal a Párt ideológiáját kissé kusza mondatokban visszaadva, de szimpatikus és néhol tanácstalan őszinteséggel válaszol.

Olvass tovább!

MMA Lexikon
Muhi Klára: Széna vagy szalma?, Dokumentumfilmek. Filmvilág, 2010/4, 11-13.

A rendező

Vitézy László az Érzékeny búcsú a fejedelemtől című film forgatásán, 1986-ban (fotó: B. Müller Magda/NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

Vitézy László dokumentumfilmekkel kezdte a pályáját. A Budapesti Iskola többi tagjával azt gondolták, elődeiknek nemcsak a játékfilmjeik hamisak, de dokumentumfilmjeik is életidegenek, propagandisztikusak. „Nekünk meg elég volt a valóságot mutatni, már kritikát fogalmaztunk meg. Mindig azt kérdezik, hogy a szocializmus idején hogyan tudtuk a filmjeinket elkészíteni. Átveréssel. Úgy kerültem be harmadszorra a főiskolára is. Egy operatőr barátom azt mondta, hogy őt föl fogják venni, mert Major Tamás tanácsára belépett a pártba. (…) Osztályidegenek voltunk. Apámnak a Margit körúton volt egy papír- és írószerboltja. Földönfutók lettünk, mert kipateroltak minket a rózsadombi villából, apám segédmunkásként dolgozott, s az öttagú család Rákosligeten lakott egy szobában. Ezt a történetet persze felhasználtam első dokumentumfilmemben, a Tagfelvételben.” – vallotta a rendező egy interjúban.