Miről szól?

Az 1830-as években járunk, Farkas Csapó Gyurka (Djoko Rosić), a hírhedt karcagi betyár visszatér a börtönből, készen rá, hogy bosszút álljon azokon, akik feladták. A helyi nagygazdák Mérges Balázs csendbiztost (Bujtor István) bízzák meg az elfogásával (ő tartoztatta le az első alkalommal is), de a helyi pásztorok, akik ugyanúgy veszélyben érzik az életterüket a földesurak épülő csatornahálózata miatt, mint a betyárok, eleinte szövetségest látnak Gyurkában. Amikor a tanítványának szegődött Jeles Matyi elárulja őt, szorulni kezd a hurok a nyaka körül.

Mitől különleges?

Szomjas György volt az első, aki megpróbálta magyar környezetbe átültetni a western műfaját. Filmje egyaránt merít a zsáner eredeti, amerikai változatából és az olasz gyökerű spagettiwesternből. Az alapkonfliktus, mely szerint a civilizáció terjedése, a technikai fejlődés veszélyezteti a közösség hagyományos életmódját, ismerős lehet ezekből a filmekből, csak Szomjasnál nem a vasút érkezése, hanem a csatornázás miatt változik meg minden. Az író-rendező következetesen fordítja le a többi hangulati és tárgyi elemet is. A szereplők a cowboykalap helyi megfelelőjét, a csikóskalapot hordják, lengőajtós fogadó helyett lepukkant csárdában támasztják az asztalt, a fokossal és a karikás ostorral pedig legalább olyan jól bánnak, mint a pisztollyal.

A sajátos balladai hangulatról közben Sebő Ferenc népdalokon alapuló zenéje gondoskodik, amely legalább olyan fontos eleme a filmnek, mint Leone klasszikusainak Ennio Morricone harmónikafutamai. A Talpuk alatt fütyül a szél, a spagettiwesternekhez hasonlóan elmossa a határt jó és rossz között. Csapó Gyurka ugyan nem tekinthető hősnek, de elvetemült gonosznak sem; ugyanannak a letűnőfélben lévő világnak a képviselője, mint Mérges csendbiztos, ezért is képesek megérteni egymást, még ha a törvény ellentétes oldalán állnak is.

Következetesen fordítja le műfaj elemeit

Hogyan készült?

Szomjas a lehető legnagyobb történelmi hitelességre törekedett, a forgatókönyvet ezért Szűts Sándor etnográfus gyűjtéseire alapozva írta meg, és a kosztümöket, díszleteket is néprajzi anyagok alapján készíttette el. Építészmérnöki végzettségét kamatoztatva a filmben kulcsszerepet játszó betyárcsárdát saját maga tervezte meg. A Csapó Gyurkát megszemélyesítő Djoko Rosić-ot Kardos Ferenc – a műfajt elsőként honosítani igyekvő – Hajdúk (1974) című filmjének forgatásán találta meg; a bolgár színész ezzel az alakítással alapozta meg későbbi magyar karrierjét.

Jelmeztervből jelmez

Jelmeztervező: Vicze Zsuzsa

Díszlettervből díszlet

Díszlettervező: Szomjas György

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Szomjas műfaji kísérletét kedvezően fogadta a közönség, több mint 600 ezren látták a filmet a mozikban. Három évvel később leforgatta a hasonló műfajú Rosszembereket (1979), szintén Djoko Rosić főszereplésével. Noha akadt később néhány próbálkozó, a műfaj nem honosodott meg nálunk, így a Talpuk alatt fütyül a szél továbbra is kuriózumnak, a magyar „eastern” első és legfontosabb képviselőjének számít.

Egy emlékezetes jelenet

Mérges csendbiztos a csárdában múlatja az időt, flörtöl a kocsmárosnéval (aki Csapó Gyurka szeretője is), amikor bekopog az ablakon az emlegetett betyár. Üldözőbe veszi néhány emberével együtt, majd a hajsza közben Gyurka hirtelen megáll, és a lóról le sem szállva vizelni kezd. A csendbiztos követi a példáját… A jelenet jól illusztrálja, hogy a rendező nem veszi véresen komolyan a saját maga teremtette világot, a betyárromantikát bátran ötvözi az ironikus látásmóddal.

A rendező

Szomjas György a Talpuk alatt fütyül a szél forgatásán (forrás: NFI/B. Müller Magda)
Adatlapja a Filmkeresőn