Te

 

Játékos portré egy lányról, aki vidáman rója Budapest utcáit. Szabó István rendező korai remeklése új hullámos hangulatban.

fekete-fehér magyar rövidfim, 1962, rendező, forgatókönyvíró: Szabó István

operatőr: Vámos Tamás, vágó: Rózsa János, főszereplő: Esztergályos Cecília, 11 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

A teljes film elérhető itt (a Videotóriumon csak oktatási intézmények számára):

   

Miről szól?

Egy csinos fiatal lány sétál Budapest utcáin, fagylaltot eszik, tejet iszik, vidáman nekiiramodik, majd lassan andalog, sokat mosolyog, néha pedig elkomolyodik. A lányt kedvese szemszögén keresztül látjuk, aki a szeretett személy minden gesztusát megfigyeli vagy inkább elképzeli.

Mitől különleges?

Ebben a francia új hullám stílusát idéző filmben tűnt fel az erős kisugárzású fiatal színésznő, Esztergályos Cecília. A mű érdekessége az a személyes hangvétel, amit különösebb cselekmény nélkül, pusztán a megfelelő forma megtalálásával közvetít. A töredezett szerkezetű, benyomásokra és érzésekre alapuló etűdben minden apró részleteknek nagy szerepe van.

A mozdulatok mindig utánozhatatlanul egyéniek, és többet árulnak el, mint ami az állóképeken látható

Hogyan készült?

A Te a Balázs Béla Stúdióban készült, melynek katalógusa szerint „lírai filmetűd, formanyelvi és dramaturgiai kísérlet a filmben közvetlenül nem ábrázolt szubjektum (a »lírai én«) belső világának megjelenítésére”. A nyitó képsoron nőket ábrázoló festmények jelennek meg az ókortól a modern klasszikusokig. Ezt ellenpontozza egy férfi hangja, aki elmondja, hogy szerinte az ábrázolásban és a megértésben milyen fontos szerepe van a mozgásnak. Ő maga nem jelenik meg a filmben, de időről-időre halljuk, ahogy beszélget a lánnyal. Úgy gondolja, a mozdulatok mindig utánozhatatlanul egyéniek, és többet árulnak el, mint ami az állóképeken látható, ezzel pedig kimondatlanul a mozgókép médiumát is pozícionálja. A bevezetést követően a film ezt a tételt kívánja igazolni azzal, hogy a főszereplőt pusztán a mozgásán keresztül mutatja be. A Te szerkezetében így különösen fontos a ritmus, aminek aláfestéseként Mozart klasszikus K. 254-es zongoratriója hallható.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Szabó István korai rövidfilmjei, mint például a Variációk egy témára (1961), a Koncert (1961), a Kegyelet (1967) vagy a Várostérkép Budapest (1977), már sokban megelőlegezik későbbi munkáit. A Te alcíme „szerelmesfilm”, ami később az 1970-ben bemutatott, a kisfilmes előképpel sok szempontból rokon nagyjátékfilm címe is lesz. Bár a rendezőt sokan a múltban játszódó, nagy történelmi korszakokat megidéző filmjeiről ismerik, ez az alkotás kifejezetten a jelennel foglalkozik. Ebben az esetben éppen az adott perc tünékenysége fontos; azok a benyomások, amelyeket a sorban egymásra rakódó pillanatok hagynak a szemlélőben. A mű ezzel együtt is szervesen illeszkedik Szabó művészi pályájába, amiben az emberi kapcsolatok intim ábrázolása mellett a jellegzetes budapesti hangulatok is nagyon fontos szerepet játszanak. A néző a főszereplőt követve a nyári verőfényben úszó várost is megismeri, régi és új bérházaival, dolgukra siető lakóival, jellegzetes tereivel, s olyan szimbolikus járműveivel, mint a villamosok.


Egy emlékezetes jelenet 

A lány kilép egy sötét kapualjból a világos utcára és ettől kezdve egy pillanatra sem áll meg. Fagylalttal a kezében sétál végig a főutcán, átkel egy kereszteződésen, elhalad a kirakatok előtt, villamosra száll, leszalad egy lépcsőn, felnevet, megfordul, integet, kinyit egy újságot és kidob valamit a kukába. Könnyű nyári ruhája meglebben a szélben, mozog az ember, a tárgyak és a kamera is. A hétköznapi tevékenységeket bemutató, mégis rendkívül dinamikus részletben a mozgás, a ritmikus vágás és a zene összhangja csodálatos harmóniát alkot. A normális tempót esetenként lassítások és gyorsítások törik meg, amivel a rendező kikacsint a nézőre, játékosságot visz a jelenetbe. Ebben a pár percben a zene mellett semmilyen dialóg nem hangzik el, csak a városban kalandozó főszereplőt látjuk, de a gesztusai így is tökéletesen kirajzolják játékos, életvidám egyéniségét.

Ezt is nézd meg!

A rendező

Szabó István 1964-ben, az Álmodozások kora forgatásán (MTI Fotó: Friedmann Endre)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

Esztergályos Cecíliát ezzel a szereppel fedezte fel Szabó István, ez után jelentkezett a Színművészeti Főiskolára – eredetileg balett-táncosnak készült.