Miről szól?

Hoffer gyártulajdonos (Fejér Leó) egy milliomos özveggyel (Réth Marianne) csalja a feleségét (Késmárky Ilona). Ráveszi a gyárigazgatót (Dénes Oszkár), hogy csábítsa el a nejét, hogy a tettenérés után elválhasson tőle. Közben a kommunista művezető a rossz munkakörülményekre hivatkozva sztrájkot szervez a gyárban. A gyártulajdonos végül a feleségét és a művezetőt is kisemmizi, de a művezető a munkáslázadás leverése után sem veszti el a reményt. Keletre, a kommunista eszmék hazájába utazik.

Mitől különleges?

A Tegnap egy sematikus szerelmi történetet igyekezett megtölteni a kommunizmus eszmeiségével. A film az arisztokráciát erkölcsileg züllött, kizsákmányoló uraknak, a munkásságot elnyomott társadalmi csoportnak ábrázolja. A Tegnap a két világ ütköztetésére, kontrasztjára épül, amit a párhuzamos montázs alkalmazása tesz hatásossá. A szerelmi történetet csak felemás módon tudták a kommunista ideológiához igazítani: a gyártulajdonos felesége és a művezető nem szeretőként, hanem sorstársakként talál egymásra, ugyanis a feleségről kiderül, hogy ő is szegény származású. A gyártulajdonos érzelmileg és fizikailag is kihasználja a környezetét: ahogy a gyári termelésben csak a profit érdekli, úgy a szerelemben is csak a testi vágyait igyekszik kielégíteni. Érdekesség, hogy a Tegnap szimbolikusan a Tanácsköztársaság bukását is előrevetítette, hiszen egy sikertelen forradalom történetét meséli el: a munkások sztrájkját leverik, vezetői külföldre – Moszkvába – menekülnek.

A maga korában nem aratott sikert

Hogyan készült?

A Tanácsköztársaság rövid és viharos időszaka alatt igyekezett biztosítani a filmgyártás folytonosságát – inkább kevesebb, mint több sikerrel. A politikai vezetés a filmgyártást is a kommunizmus szellemében gondolta újra. A filmstúdiókat, mozikat és forgalmazó cégeket államosították, de a műsort a már a Tanácsköztársaság előtt megkezdett és alatta befejezett filmekből állították össze. Jellemző, hogy a legnagyobb sikert a Jókai Mór regényéből adaptált, Korda Sándor rendezésében készült Az aranyember (1918) aratta.

1919 júniusában megalakult a Proletár Akadémia elnevezésű kollektív filmkészítői csoport dr. Lázár Lajos vezetésével. Kiáltványukban amellett foglaltak állást, hogy a film nem lefilmezett színház, művészi alapja a képkompozíció. A Tegnap igényes képei a keresett némafilm-operatőr, Arany Ferenc nevét dicsérik, aki a szokásos gyors tempó – a film nyolc nap alatt forgott – ellenére is eredeti beállításokat talált ki. Ezek közül a legemlékezetesebb, amikor többszörös tükrözésben – a tükörben látszódó tükörben – fotografálja, ahogy a gyárigazgató erőszakkal magáévá teszi a gyártulajdonos feleségét, ezzel is hangsúlyozva a nő kiszolgáltatottságát és tehetetlenségét. A Proletár Akadémia első és utolsó filmje volt a Tegnap, a végeredménnyel elégedetlen kommunista vezetés a filmet látva feloszlatta a kísérleti csoportot.

Az utókor számára azért maradhatott fenn, mert a Horthy-korszakban lefoglalták a Tanácsköztársaság alatt készült filmeket és híradókat, mivel azok hasznos információkat tartalmaztak az új rendszer számára a Tanácsköztársaság résztvevőinek beazonosításában. A híradók politikai relevanciájuk miatt hiánytalanul fennmaradtak, a filmek viszont magánkézbe kerültek, és többségük idővel elveszett. A Tegnap lefoglalt – inzertek nélküli – munkakópiáját azonban a belügyminisztérium politikai dokumentumként titkosította, innen került elő a Kádár-korszakban. Molnár István filmtörténész 1957-ben ez alapján állította össze és egészítette ki inzertekkel a ma is látható változatot, amelyben a filmet író és társrendező Orbán Dezső volt a segítségére.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A maga korában nem aratott sikert: a közönséget a társadalmi felfordulás közepette nem vonzotta az ideológiavezérelt sztori, a Központi Üzemvezető Tanács pedig lesújtó véleményt alkotott a filmről. A szerelmi történetet rossz giccsnek és az előző rendszer ideológiai maradványának tartották, amit „csak ízléstelensége, kulturálatlansága és nagyhangú, de zavaros naivsága különböztet meg az átlag rossztól”. A filmtörténészek a Kádár-korszakban rehabilitálták a Tegnapot: Kőháti Zsolt némafilmtörténetében a „közhelyei ellenére” remekműként említi a filmet, Nemeskürty István pedig a felemás történeten túlmutató vizuális erényeit emeli ki.

Egy emlékezetes jelenet

A művezető sztrájkot hirdet, mire a gyár vezetése behívja a katonaságot, és fegyverrel levereti a munkások lázadását. Ahogy maga a film, úgy ez az akciódús jelenetsor is a gazdag elnyomók és a lázadó munkások egymással ütköztetett ellentétpárjaiból nyeri a drámai erejét: a kivezényelt katonákat és a gyülekező munkásokat párhuzamos montázsban vágja egymásra.

A rendező