Miről szól?

Az 1918–19-ben játszódó, megtörtént eseten alapuló film főszereplője egy testvérpár. A keresztényi őskommunizmust hirdető Simon pap (František Velecký) békés eszközökkel szeretné felemelni a nincsteleneket – azt kéri a püspökségtől, hogy földjeik egy részét bocsássák a nép rendelkezésére –, és ezzel az egyházi és világi hatalmak haragját is kivívja. Testvére, Urenus tanító (Tóth Benedek) radikálisabb eszközökkel küzd a Tanácsköztársaságért, amely egy időre meg is valósul, de utána visszatérnek a csendőrök és a Prónay-különítményesek, hogy leszámoljanak a testvérpárral és híveikkel.

Mitől különleges?

Gyöngyössy Imre első játékfilmje történelmi témája ellenére is mélyen személyes alkotás. A magyar új hullám egyik meghatározó alakjának számító rendező gyerekkora jelentős részét falusi környezetben töltötte, tanulmányait Pannonhalmán, a bencéseknél folytatta, később börtönbe került, ahol kényszermunkára fogták. Világszemléletét, művészi érdeklődését a népi hagyományok, a vallási neveltetés és a hatalom önkényével való szembesülés formálták, és ezek a tapasztalatok, élmények a Virágvasárnapban is tetten érhetőek.

A film világa a történelmi szituáció konkrétsága ellenére is allegorikus. Gyöngyössy nem könnyíti meg a nézők dolgát, az 1918–19-es események ismerete nélkül nehezen lehet eligazodni a folyamatosan változó politikai viszonyok közt, de éppen a tisztánlátás hiánya – lehetetlensége? – miatt mutat túl a Virágvasárnap a Tanácsköztársaság kontextusán. Simon és Urenus vitája a forradalomhoz vezető módszerekről – emlékezetes pillanat, amikor a pacifista káplán a győzelmet követően elégetteti a felkelők fegyvereit –

A Virágvasárnap képi világa is erősen stilizált, Szécsényi Ferenc kontrasztos fekete-fehér felvételein az erősen megvilágított arcok festményszerűen ugranak ki a sötét háttérből, máshol pedig a feketébe öltözött szereplők alakjait emeli ki az egynemű, világos háttér. Akárcsak Jancsónál, a tömeg itt is együtt, hol szabadon, hol geometriai alakzatokba rendeződve mozog, a kompozíciók közt pedig vannak olyanok, amelyek – hasonlóan a rendező első rövidfilmjéhez, a Férfiarcképhez – Bruegel népies festészetét, Az utolsó vacsora motívumát és egyéb bibliai témájú képzőművészeti alkotásokat idéznek meg.

Máskor és máshol is aktuális lehetne

Hogyan készült?

A Virágvasárnap a Tanácsköztársaság ötvenedik évfordulója alkalmából, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanulói számára kiírt pályázati felhívás nyomán született meg. A rendezőben az ötlet még az ötvenes években fogalmazódott meg, amikor Tolna megyében, anyaggyűjtés közben, találkozott a „komenista Simon pap”-ról szóló népballadával, amelyben szerepelt egy Urénusz nevű tanító is. A két valós személy, Simon József marcali pap és barátja, Krénusz János tanító életútja alapján 1958-ban megírta a forgatókönyvet, ekkor még tanára, Máriássy Félix számára. Tíz évvel később, első játékfilmjére készülve, újra elővette a témát, és teljesen átírta a történetet, az események rekonstruálása helyett immár a népballadák szellemében.

A hatvan napig tartó forgatás 1968 utolsó harmadában zajlott, főként a szabadban, a Bodrog környékén, a Velencei-tónál, illetve Tinnye és Zsámbék közelében. A statisztériát a helyiek közül toborozta a stáb, a rendező későbbi nyilatkozata szerint a legnagyobb élményt számára a velük való találkozás jelentette: „Olyan vidéken forgattunk, ahol még élénken él a faluk és tanyák lakóiban a kollektív játék öröme, s szerencsére sikerült rátapintanom ősi játékösztöneikre. Ezek az emberek még ma is az esküvőkön, temetéseken előre meghatározott, körvonalazott szerepet, magatartást vállalnak magukra. És ez a bennük élő játékkészség, remélem, különös, sajátos dramaturgiai hangulatot ad a film egyes jeleneteinek.”

Simon pap szerepét a rendező Frantisek Veleckýre bízta – a szlovák színész később Jancsó Miklós, Kardos Ferenc és Szinetár Miklós filmjeiben is feltűnt –, Urenust pedig az a Tóth Benedek formálta meg, aki a Virágvasárnap után felhagyott a színészettel, és visszatért a mikrobiológusi hivatásához. A film forgatókönyvét Gyöngyössyvel közösen Bacsó Péter írta, az egyik díszlettervező pedig Huszárik Zoltán volt.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Gyöngyössy egyéni hangú alkotóként a saját útját járta, a Virágvasárnap ugyanakkor beilleszthető a magyar film közéleti érdeklődésű, népi motívumokat és szimbolikus fogalmazásmódot használó hagyományába, amelyet olyan kortársak képviseltek, mint Jancsó Miklós, Kósa Ferenc, Sára Sándor és Gaál István. A Virágvasárnap emellett Pier Paolo Pasolini filmjeivel is mutat némi szellemi és esztétikai rokonságot. Témáját, stílusát illetően hatott a szintén a Tanácsköztársaság idején játszódó, Jancsó-féle Égi bárányra (1970), illetve a kommunista eszmékkel szimpatizáló szerzetest középpontba állító Töredékre (2007), amelynek a forgatókönyve még a hetvenes évek elején született. A Virágvasárnap az 1970-es Magyar Játékfilmszemlén fődíjat és forgatókönyvírói díjat nyert, utóbbit a Feldobott kővel megosztva.

Egy emlékezetes jelenet 

A Tanácsköztársaság bukása után Simon felkeresi a megtorlásokat irányító francia tisztet (Philippe March) és magyar helyettesét (Gelley Kornél), hogy lebeszélje őket a további vérontásokról. Látva, milyen bestiális élvezettel kínozzák a foglyaikat, ez a reménye szertefoszlik. A magyar tiszt egy különösen kegyetlen módját találta ki a fizikai és lelki terrornak. Az elfogott szerencsétlenek életét szó szerint a sorstársaik kezébe adja egy sajátos emberkísérlet keretében. A gondosan megtervezett kompozíciót az teszi igazán szürreálissá, hogy a morbid élet-halál játéknak alávetett emberek szoborként vannak megdermedve. Simon is beáll közéjük, hogy osztozzon a terhükben – ezúttal nem csak szimbolikusan.

A rendező

Gyöngyössy Imre az In memoriam Gyöngyössy Imre című 1996-os portréfilm plakátján (forrás: NFI)

Plakát

Tervező: Lakner László (forrás: NFI)